Rájöttem, hogy direkt kínozom magamat - remélem azért, hogy hamarabb múljon, nem azért, mert titkon mazochista vagyok. Elolvasom ezeket a bejegyzéseket, a végtelen el nem küldött levelet, nézem a képeinket, nézem a facebookon a nem moccanó oldalát.
Randizom. Moziba megyek vasárnap, koncertre kedden, zenei fesztiválra májusban Barcelonába.
Ma jön hozzám P. inni.
Csak A.-ra gondolok, már azt sem tudom, mi a rossebre vágyom: nem volt még olyan, hogy hideg ősz van és hétköznap és ő itt lenne velem, tehát ezt nem vizionálhatom. Olyan volt, hogy itthon vagyok de tudom, hogy hétvégén találkozom vele. Meg reméltem, hogy gondol rám. Néha írogattunk.
Most is írogathatok, másnak. Meg gondolhatok a hétvégére.
Most azt hiszem, sosem lesz vége a sírásnak.