Azt mondtam már, hogy azt írta: kellemes karácsonyt, mire én azt, hogy és boldog új évet, mire ő valami közömböset még, amire nem ugrottam?
És azt mondtam, hogy még nem utálom eléggé?

Arra készülök, hogy a facebookon beállítsam magamat, hogy csak az ismerősök lássanak és egyúttal kizárjam őt a picsába. De erre úgy, mintha valami óriási dolog lenne. Mérlegelem a mellette és ellene szóló érveket, könnyezek és dühöt érzek és sajnálom magam.
Jövőre felnőttként kéne éljek, 46 vagyok könyörgöm!

hát, nem mondom, hogy nem számíottam valamiféle párbeszédre a "kellemes névnapot-köszönöm szmájli" mellet, de hát ez van.