nem tudom, nem tudom, nem tudom. Látom, tudom, hogy nem vagyunk egy korosztály. Fáj, de nem tehetek semmit. Okosabb, mint én, de sokkal.
A saját korosztályom öregszik, nincs mese. Testes és rosszkedvű, többet kellett volna elérnie eddigre.
Félek, hogy ő is ilyen nem nemsokára.
Talán csak kapaszkodok belé, mint ahogyan egy öregedő nő kapaszkodik egy fiatal férfiba. Érezte meg tudta. Okos.
Ma nyafogós vagyok.

Megmondom, mit szeretnék ( vizualizálni kell, akkor megvalósul. Elengedni, akkor magától jön. Nagyon akarni, akkor is, ha teljesen lehetetlen, mert akkor fog bekövetkezni. Ésatöbbi).
- denielsztíles verzió: telefonál, hogy beszélni akar velem. A találkozón vázolja, hogy rettenetesen megijedt a felelősségtől....nem, nem is, a szerelemtől, amit érzett irántam, mert sosem érzett ilyen erősen senki iránt még, és hát megrémült, hogy nem elég jó nekem. De most, hogy eltávolodtunk egymástól másképp látja az egészet és igenis engem akar, örökre - persze csak ha meg tudok neki bocsájtani ( meg tudok).
-vidám  amerikai filmes változat: egyszer felhív, amikor részeg és szépeket mond nekem ( komolyan veszem)
-20 éves koromban még létező változat: összefutunk valahol és újra egymáséi leszünk egy forró éjszakán , és most átváltok a 40 utáni vágyott változatra: innentől remekül kezelem majd az egészet, mert a/ rájövök, hogy nem is egy nagy szám, b/ innentől remekül kezelem majd az egészet, mert annyira megokosultam az elmúlt hónapokban, hogy tudom, mi mennyit ér, és könnyedén veszem (háháháháháh, igen, ez nagyon is jellemző rám!) c/ na ez megint olvasmányos: belém szeret és jöjjön, aminek jönnie kell!
Azt, ami lesz nem írom le, mert azt nem akarom vizualizálni. Az csak majd jön, magától a geci.

15-én lesz 9 hónapja, hogy láttam élőben.

Ide írom, hogy nyomasszon és ne felejtsem el: orvoshoz menni, mihamarabb. Nem baj, ha csak gyógyszert ír fel, de írjon, mert működni akarok. Kell. Mindenhez.

Hogy aszonygya hálát kell adni minden nap minden olyasmiért, amiért lehet. Mert hogy ez előre viszi az embert. Meg hogy "amikor szingli voltam ilyeneknek örültem", és hogy "van munkád, egészséges vagy".
Mondjuk tényleg.
Na akkor lássuk:
-egészséges vagyok. Kivették a méhemet, de a miómát is, ami vérszegénységet és fájdalmakat okozott. Nem vérzek már, nincs a kényelmetlenség, spórolok egy csomó pénzt azzal, hogy nem kell megvennem az ide vonatkozó felszereléseket minden hónapban. Elvileg könnyebbé vált így a nemi érintkezés is, de ezt nem próbáltam még ( nem konkrétan fizikailag, hanem hogy bármikor lehet.)
-lefogytam tavaly és ezt a 70-74 kilót tartom is a liszt nem evésével. Sajnos mostanában feszegetem a határaimat ( engedélyezett élelmiszerek evésével), mert kezdem azt érezni, na és akkor mi van, ha most magamhoz képest jól nézek ki? Semmi. No de annak is hálát adhatok, hogy nem híztam vissza még így sem, hogy csokit eszem meg fagyit meg csipszeket.
- növesztem a hajamat. Van hajam, amit növeszthetek. Nem hullik csomókban, nem hullik foltokban. Szeretem így hosszabban.
-vannak állataim és szeretem őket. Naponta háromszor sétálok a kutyával, akit egy szar helyről kaptam, neki jobb most, és én meg  szeretem, ha van kutyám! A cica meg alap. Imádom.
-van családom, szeretjük egymást.
-vannak barátaim. Néha nem szeretnek meg néha én sem vagyok oda értük, de vannak.
- már a fejemben meg a szívemben is tudom és értem, hogy VÉGE a tavalyi szerelmemnek. Ezen persze még dolgoznom kell, mert nem szabad visszagondolnom rá sem úgy, hogy jaj, de jó volt, sose lesz ilyen, sem úgy, hogy jaj, mekkora barom voltam, sose csinálok ilyet többé.
Igen, itt van mit még javítanom. Nem tudok hálát érezni, pedig lenne mit. Kimozdított egy jó hosszú időszakból, amikor nem szerettem senkit. Megmutatta, hogy még mindig tudok nemi életet élni. Rájöttem, milyen férfi tetszik nekem külsőre és belsőre, hogy nem vagyok hülye és LÁTOM a hibáit, mégis azokkal együtt szeretem. Ugyanakkor hülye vagyok, mert magát az egészet nem működtettem jól. Már fogalmam sincs, miért hisztiztem, amikor együtt voltunk; miért nem beszélgettem vele lényeges dolgokról ( ja, ezt mondjuk tudom: mert féltem, hogy már akkor elmondja, mennyire nem tervez velem hosszú távra); miért beszélgettem vele mégis lényeges dolgokról és főleg miért pont úgy, hogy borítékolva legyen a rossz végkifejlet; hogy miért nem elégedtem meg azzal, hogy könnyedén veszem, amíg tart. Most már olvasmányaimból tudom, hogy egy kurva jó lehetőséget csesztem el, ami egy deli fiatal férfi és egy hervadó picsa között lehetett volna. Késő bánat.
Hálát adok a sorsnak, hogy már látom ezt. Csak nem tudok a ténnyel mit kezdeni.

és nyár illat volt. Nagyon sajnálom, hogy tavaly elmentem arra az útra. Eddig a nyárról a csajos kellemes emlékek jutottak eszembe: Bologna, meg Toszkána, meg Passau meg Agárd. De ezt tavaly, ezt nem kellett volna. Nem heverem ki. Sem Norvégiát, sem utána a belföldi kisebbeket. Hogy olyan valakivel vagyok, akit szeretek. Uhhh, ma nagyon sajnálom magamat. Kialszom, és holnap okosabban fogom csinálni, valakinek a nyakába varrom majd magam. Akkor már csak hazajönni lesz szar.

Az idei első legszarabb sétámat nyomtam le. Szombat van, ma nem kellett dolgoznom, nem kellett vásárolni menni, pihentem, dolgozgattam, fényképeztem, pakolásztam. És este nem volt sétálópartnerem, és azt hittem a végére, hogy belehalok. Felmentünk a Gellérthegyre, a legszebb részekre. Soha nem fogok ott élni. Soha nem lesz teraszom, meg nyugis kertem, kisbabám, aki kiáltozik az ölemben, meg családom, akikkel ott matatok egy szombat este vagy vendégeket várunk. Azt hittem, le sem jutok ép ésszel. Ilyenkor ezer szerencse a mellettem sétáló kutya meg az engem hazaváró macska, mert villamos alá mentem volna szívem szerint.
Még csak gondolnom sincs kire.

Péntek, amikor csak kora délutánig kell "hivatalosan" dolgoznom, és aztán három és fél nap nyugi. Nem hisztizni, dolgozni. Jó lesz. Szükséges.
Délután főzőcskézni fogok, meg van ajtó-ablak lemosós feladatom is. Össze kell magam szedni "annyirajóhogyotthonülhtekboldogvagyokdelagalábbiselégedett"-re.
Régebbi A.-val álmodtam, egyszerűen rákérdezek, nem akar-e megdugni. Szánalom.

Amikor sok a munka, akkor ilyen fásultan nyugodt vagyok, bár most jön egy három napos szünet. Na majd meglátom, de remélem a legjobbakat.
Norvégia helyett megpróbálok Hawaiira vágyni, vagy legalább egy akármilyen tengerpartra.És A. helyett leginkább senkire.

Amúgy egy éve jött fel hozzám, aludni.
Ma olvastam egy jót, bemásolom ide:" Nem kell fosni, minden kapcsolatnak úgyis rossz a vége, de a közepe legalább élvezhető legyen:). Kicsit próbáld meg felhúzni a védelmi rendszeredet, nem kell minden érzésbe belepusztulni."

Ja, azt mondtam már, hogy reggel kitöröltem az összes levelet? Ki én, még a lomtárból is.

Nem írok válaszokat kapásból vissza a titkosba, nem védem meg magam az utcán a beszólóktól. Ez vagy már a vég, vagy most kezdődik el az életem. A mindent magában tartós, simulékony, gyomorfájós nő remélem kelendőbb, mint ez a régi énem.