Az aktuális álmom kissé összetett volt: a világvégére készültünk (minek néztem meg a Melankóliát kétszer, ugye?), az első részben mindenhol dugok vele - folyosókon, emberek előtt, kissé odébb, egy sarokban, állva, stb. (az éhes disznó, ugye?), azután meg már csak várakozás van, sok ismerős, néha fázunk, néha dohányzunk, itt-ott nagy beszélgetések folynak erről a világvégés eseményről. Ebben a részben csak várom őt, nézegetek mindenfelé a fejek fölött. És ebben a részben anyuval csevegek (minek néztem meg tegnap a google-ban, ugye?). Rémesen álmos maradtam, és még csak péntek van.

Ma nem volt jó napom. Éjszaka álmodtam: olyan volt, mint a gimiben, a haja, a ruhái, az arca. Valakinek azt magyaráztam, látod, ezért szerettem bele!
Napközben szóba került, de nem én hoztam fel.
Este megvolt az első ruhapróba, kismamának. Aki két héten belül feleségül megy egy ...exemhez? Talán nem ez a jó kifejezés rá. Valakihez, aki még nem olyan régen kedves szavakat írt nekem.
Ja, és futni sem mentem le, mert őket vártam.
Ha most nem tornázom egy kicsit a szőnyegen, akkor megérdemlem, hogy egyedül öregedjek meg!