Az aktuális álmom kissé összetett volt: a világvégére készültünk (minek néztem meg a Melankóliát kétszer, ugye?), az első részben mindenhol dugok vele - folyosókon, emberek előtt, kissé odébb, egy sarokban, állva, stb. (az éhes disznó, ugye?), azután meg már csak várakozás van, sok ismerős, néha fázunk, néha dohányzunk, itt-ott nagy beszélgetések folynak erről a világvégés eseményről. Ebben a részben csak várom őt, nézegetek mindenfelé a fejek fölött. És ebben a részben anyuval csevegek (minek néztem meg tegnap a google-ban, ugye?). Rémesen álmos maradtam, és még csak péntek van.