Persze most meg azon tipródom, mennyire tettem rosszul, hogy a kedves születésnapi üzenetére mufurcan válaszoltam. De hát mit kellett volna tennem? Megkérdezte, hogy hogyan vagyok mostanában. Nem, így volt pontosan:
Szia, Boldog Szülinapot! Hogy vagy mostanában?
Erre azt írtam: Szia, köszönöm.
Kezdtem volna neki mesélni? Amikor eddig meséltem, akkor lepattintott. Jézusom, belebolondulok az egészbe.
Ma ritka rossz kedvvel ébredtem, fasza lesz. A múlt héten beteg voltam és nem tudtam dolgozni, az most feltorlódott és előre gyűlölöm. Meg nincs mire várni, nincs következő valami. Nem nyaralok, nincs senkim, nincs pénzem, pedig van egy csomó befizetni való számlám. Sok munkám lesz.
Összeszedem magam.
Ki akarom törölni az ismerősök közül, ki akarom törölni az életemből, írni akarok neki valami aranyosat, vissza akarom szerezni, csendben ki akarom várni, amíg visszatér. Már bajom nincs.
Elkezdhetnék mondjuk élni is, reálisan, csak azt nehéz.

Igenis rettentően csalódott vagyok, hogy nem jött el.

Ma délután van a születésnapi zsúrom, kedd este meg is betegedtem: valami bélfertőzésem van, mint mindenkinek. Csak én nem futkosok, hanem mintha összebogozott szögesdrót lenne a hasamban. Na mindegy, este buli.

Már a születésnapi bulimról álmodtam, természetesen szorongva. Pedig még két hét van!
Amúgy azon töprengek, S.-nek írjak-e egy smses meghívót. Még gondolkodom.

Meg az, hogy A. rajtam akart segíteni, amikor én meg rajta. Szerette a feltétel nélküli rajongást, csak nem hitte el. Ahogyan azt sem, hogy ilyen hőfokon ezt működtetni lehetne.
Na megyek kajákat vásárolni.

Jópofa volt tegnap! A hölgy kicsit asztrológus, kicsit ezoterikus és eléggé pszichológus.
Mindenfélém a Rákban van, művész vagyok, rohadt művészlélekkel, nem feleség és anya - szóval belenyugodhatok lassan tényleg az elkerülhetetlenbe. A. meg igenis illett hozzám, de még ott tart, hogy mi legyen vele az életben, meg most kell megalapoznia az egzisztenciáját. Ehhez meg gondolom egy 22éves hölgyet fog választani, de ez már egy másik történet. Szerelem jönni fog, nyitott vagyok rá, talán valaki olyan, akit régebb óta ismerek, háháháháháhháá! MINDIG olyanok szoktak jönni. Aztán meg kell tanulnom kérni, nem csak azt gondolni, hogy nekem járnak a dolgok, maguktól, meg becsülni a munkámat, meg kitalálni előre, mit akarok elérni és arrafelé menni. Nem csak szaladgálni,hanem leülni megélni a történéseket. Bajom van a testi kontektussal ( ezt is tudtam persze), barátokat fogok elveszíteni mostanában, de ne bánjam, mert így van jól. Másfél év alapozás jön, állítólag. Ja, nem való nekem, hogy nálam lakjon bárki, de megteremthet közös izét, persze, de abban is kell nekem saját tér és idő. De inkább olyan "lakjunk külön és töltsünk együtt minőségi időt"-féle vagyok. Most ezek jutottak eszembe.

Mintha közben írtam volna egyet, de nem találom. Mindegy is.
Mondtam már, hogy szőkébb szeretnék lenni? De komolyan, szőke melírokat szeretnék a megnövesztett hajamba. Azért is, mert ki szeretném próbálni, de azért is, mert öregszem és világosítani akarok.
Belsőleg ezt meg ezt úgy csinálom, hogy elmegyek holnap egy asztrológushoz. Majd mesélek.