Újabb álom: egy múzeumban vagyok takarítónő, vödörben viszek valami felmosóvizet kiönteni és akkor rájövök, hogy ő is ott van, öltöny meg minden. Mindketten úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást. Azért a lelkem legmélyén azon gondolkodom, hogy megnézem az öltözőben a mobilomat, hátha írt valamit.

Tavaly ilyenkor már azon izgultam, tud-e rám egy kis időt szakítani, és ha igen, akkor ezt hogyan fogom én kiszakítani a bokros teendőim közül. Most nincs efféle problémám!
Szar ügy.

Vajon elmúlnának a reggeli rettenetes nyakfájásaim, ha rendszeresen élnék nemi életet? Gyanítom, hogy igen, hiszen S. is felcserélte időnként a gyógymasszázst a házasságtörésre.

Egy sárga térdzoknit huzigáltam álmomban, persze megint vele voltam ,és a szeme! Láttam álmomban a szeme színét is! A szemembe nézett és úgy magyarázott valami olyasmit, amiből arra következtethettem, hogy megint figyelget titokban itt a neten. Először nem is értettem, én nem akartam provokálni, de ő megtette. Most ott volt az öccse is, akinek meg a titkárnő ült az ölébe... ( tudom, ez a mértéktelen Dallas-nézésnek köszönhető) Ja, és kaptam tőle egy nagy adag pénzt, tízezresek szépen kettéhajtva...
Pedig éppen arra gondoltam, most már kiűzöm a gondolataimból és megpróbálok teljesen normális férfiakat is...észrevenni? Nem ez a jó kifejezés. Megpróbálok normális férfiakat is elképzelni, amint normális kapcsolatot ápolnak velem. Vagy valami ilyesmi.

Nem történik semmi. A hormonháztartásom összevissza van kuszálódva az elhibázott fogamzásgátlás miatt, meg gondolom az sem tesz jót neki, hogy nem szerelmeskedtem már...majdnem egy éve. Most már kezdődik az év végi hajrá, nem lesz időm igazából sokat nyenyeregni,jövőre meg osztálytalálkozó, ha máskor nem is, akkor talán láthatom.