Tegnap arra gondoltam, hogy az egészet félreértettem A.-val. Tudom, nem kéne ezen rugóznom, de mi a szaron rugózzak, nincs velem semmi.
Szóval tényleg rémes visszanézni, hogy ahol én az évszázad szerelmét láttam ott alig volt valami. Összekevertem az udvarias érdeklődést a valódi érdeklődéssel; a sok dugásra azt hittem, egy kapcsolat alapja - pedig csak a lehetőségek kihasználása volt; az együtt töltött időt felértékeltem, pedig csak az ő kíváncsisága volt, miért is ne nyitott volna új emberek felé. De hogy ő nem vitt sehová, hogy a közös képeken nem látszik semmi de semmi, és hogy ha belegondolok, semmi olyasmiről nem beszélgettünk soha, ami előremutató lett volna...na ez ......ó,rémes.
Hogy fogom elkerülni ezt a csapdát legközelebb?
Amúgy az a január eleji, műtét utáni lelkesedés telesen abbamaradt- belefulladok a hétköznapokba. A saját nyilvánvaló testi vagy lelki bánatom mellett még mindenki meg is nyugtat, hogy ez a téltől van. A politikai helyzettől. A gazdasági helyzettől. A világtól. Mintha mindenki szarul lenne egyébként, csak ettől nem vidámabb leszek, hanem kétségbeesettebb. Nem, nem ez a jó szó rá. Belenyugvó.
Ha megnézem, mennyire boldog és elégedett voltam nyáron, és azt az állapotot szeretném újra elérni. Azt lehet-e anélkül, hogy bizakodjam valamiben, hogy rendszeres nemi életem legyen és hogy ide-oda futkossak a világban?

Ja, remélem ha A. megnézi, ő is észre fogja venni ezt, hogy rólam szól. Mint a Kés alatt-ban: sírjál! Sírjál értem!
Csúnya, de ezt szeretném. Nem kellettem neki jókedvűen, boldogan és odaadóan. Akkor sírjon utánam. Csak gondoljon rám néha.

A.-val álmodtam, rosszat. Nője volt, azzal is kellett találkoznom, beszélgetnem. Valamiket pakolásztam miattuk/előttük, néha elrohantam, hogy nem bírom tovább, néha veszekedtem. A végén csak kettesben maradtam A.-val aki rákérdezett, nem dugunk-e, és azt mondtam dehogynem. Csókolózni kezdtünk, nem keményedett meg a farka és azt mondta, na ez várható minden kapcsolatában egy bizonyos idő múlva,mire azt válaszoltam, akkor járjunk ilyen részletekben - egy darabig, aztán kis szünet majd megint.
Drága naplóm, mit jelenhet mindez? Nem tudom.
Tegnap megnéztem a Nimfomániát. Hát... basszus, nem tudtam, hogy rólam szól egy csomó része, de szóról szóra. Nem a szexes részei hanem azok, amik a szerelemről szólnak. Meg a magányról. Persze sírtam rajta. Nagyon tetszett, nagyon szomorú volt és nagyon szép.

Nehogy már időben kikeljek az ágyból...Szóval mi van akkor, ha a vágyam egy faburkolatos ház egy férfivel, aki érdekes is. Akivel együtt valami érdekeset valósítunk meg, valahol.
Mindenképpen karizmatikus, erős és biztonságot adó embernek kell lennie, mert egy ilyen mutatványhoz én kevés vagyok. Mert ha magam szeretnék faburkolatosat és egyedül, ahová néha behúzok egy fiatal versenyzőt...nem, nem ez az igazi ( mondjuk anyagilag képtelenség is). Viszont akkor meg jön a hűség meg a senki sem szeret. Hogyan áll össze az ember egy érdekes férfivel miközben pontosan tudja, hogy mindegyik megcsal, vagy meg akar csalni, vagy másról sóhajtozik titokban, vagy az első vállalati bulin leszopatja magát a kolléganőjével?
Mi a frászért vagyok ennyire borús ebben a témában? Igenis volt hűséges párom, V., például. Na jó, többet nem tudok.
Még mindig nem akarok ehhez a vágyálomhoz egy olyat, akinek csak belső értékei vannak, mert hogy mondjuk annyira ergyán néz ki, hogy nincs esélye más nő meghódításának nála. Jobb lenne még mindig a szokásos, amit szoktam: jól néz ki, lehetőleg ezzel ne legyen tisztában és legyen egy enyhe mentális zavar a fejében. Furcsa fiú.
Még mindig nem szakadtam le A.-ról, ahogy nézem.
És még egy lábjegyzet a széphez: nem vagyok elég önző a szexben, sőt, továbbmegyek, egyáltalán nem tudom magam elengedni szinte soha. Ezen dolgoznom kell.

Azt hiszem, a hormonok most megint visszalőnek. Nem részletezem, csak azt szeretném tudni, hogy ezt miért nekem kell kikísérleteznem, magamon, miért nem beszél róla soha senki? Biztosan ez a világ rendje. Na ugorjunk.
Ma mintha arra készülne a Nap, hogy süssön kicsit, megpróbálok nyüzsögni és sokat dolgozni, mert az sem pálya, hogy itt lébecolok és ettől lelkiismeret furdalásom van. Mondjuk kicsit több, mint két hete műtöttek - jogos a nyugalom is. Kutyasétáltatás oké - örömmel tölt el és az örömöket idén hajhásznom kell! Már ha nem jön házhoz, mint tavaly. Egy időre.
Magányos és nőcis hétvégének ígérkezik a mostani, a jövő heti olyan talános - ha Szilveszter jelentkezik. Olyannak tűnik, mint aki szavatartó.
Azt a "mit szeretek a férfiakban? " listát azért megírom egyszer.

Nincs mire várnom. Vagyis ...van, csak amire várok, az nem ugyanaz, amire igazából szeretnék.
Például a filmre már nem fogok, szombaton elmegyek egyedül és megnézem.
Addig persze várok, hátha elhív.

Feszegetem a határaimat az evésben: és ma ezt abba kell hagynom. Az egyetlen rohadt örömöm tavalyról ez a fogyás, de csak akkor tudom tartani a súlyom, ha normális mennyiséget is eszem, nem összevissza mindent. És mozogni kell - vagy kutyát sétáltatni vagy mászkálni. Ezt ma be kell osztanom és terveznem hosszú távra.
Hosszasan cseteltem tegnap Szilveszterrel, egyre biztosabb, hogy találkozni fogunk, de egyre jobban kételkedem a dolog sikerében: kirándulós, komoly, nagyon fiatal - mit akarok ezzel, dugást? Barátságot? Beleszeretek már most és akkor szívást? Könnyedén csinálni, türelmesen - bármi lesz, az tapasztalat. Próbálkozni.
Sokkal több összegzést meg tervet meg okosságot terveztem januárra, a lábadozásra, és már mindjárt vége és meg csak bohóckodom. Nem dolgozom rendesen, de nem is csinálok értelmes tevékenységeket. Jobban belefekhettem volna a beteg ember szerepbe, így csak kelekótyán futkosok.
Tudatosabbnak lenni vagy spontánabbnak?
Ahogyan a listázás is: ha megírom, milyen tulajdonságokat keresek egy férfiban akkor eleve elveszem a lehetőséget attól, hogy új, esetleg most már komolyan nekem való emberrel ismerkedjek meg. És egyáltalán: hosszú távra kell tervezni,ne inkább a pillanatnyi jó mulatságra?

A nagy elégedettség meg a lelkesedés kopni látszik. Valahogyan pedig fent fogom tartani, de mintha múlóban lenne. Van magyarázat: az utolsó bármilyen interakció A.-val már tizen valahány napja volt, és az nekem olyan egy hétig szokott kitartani. Hogy azt hiszem, valamiféle kapcsolatban vagyunk még. Ha túlmegy a hét napon, akkor elvesztem őt. Persze mostanában volt egy olyan ( természetesen nem helyes!) gondolatom, hogy amikor egyszer régen lefeküdtünk akkor is valamikor jó egy évvel később jelentkezett erre újra - igaz, akkor kikosaraztam. De....á, de mi?!

na jó, persze, megígértem, hogy nem foglalkozom horoszkópokkal, de azért...elolvasom őket reggelente. Na és akkor ezt találtam:
" a leltár hete van most. Csinálj három listát:
- Dolgok, amelyekre nincs szükséged (Sérelmek és okafogyottá vált célok)
- Amit idén megvalósítasz (2014-es fogadalmak, tervek, álmok)
- Amit majd megvalósítasz (minden, amit csak 2014 után szeretnél majd csinálni)"
és ez nem is hülyeség, csak azonnal beletörött a bicskám, ugyanis ha a távolabbi célom az, hogy egy színes, faburkolatos házban éljek, akkor ezt ugyebár nem tudom magam megvalósítani ( az életben nem szedek  össze egyedül annyi pénzt, hogy elhagyhassam a Hamzsabégi utat, ez nem kérdéses....),viszont érzelmileg meg pontosan az az idei  célom, hogy leváljak arról a gondolatról, hogy valakivel családot alapítsak valaha is. Most akkor mi legyen?

Lassan csak haragudni kezdek rá. Itt ülök pénteken este, kirittyentve, 70 kilósan, hajam szépre befestve, megyek mulatni de nem vele.

A szilveszteri fiúval álmodtam! Háromszoros hurrá.
1: jönnek vissza a vágyak, már nem csak a műtét van a fejemben, meg hogy mi lesz ezután - mármint fizikailag, a lelkemben meg a fejemben mit tudom én!
2: akarni és megvalósul, nem csak sodródni! Szóval ezt kipróbálom A.-val is, vele úgysem szoktam álmodni, pedig legalább éjszaka szeretném őt látni.
3: ööö, ezt elfelejtettem. iszom még egy kávét.
Amúgy jóféle álom volt, sok ember, buli, zene, flörtölés, kis tapizás. Aztán beült egy fehér dobozos, teljesen zárt furgonba és elment. Hm, ezt meg is fejtem az álmoskönyvből! A többit értem.

Baromi kíváncsi vagyok, hogy a hormonok mit fognak most csinálni, hogy kikerült az a nagy hormonos göb belőlem. A hormonok meg a telihold.
Tegnap izésebb voltam. Na jó, zenével a fülben, városban az szoktam lenni. Mert hogy hátha meglátom valahol. Lepukkant bordó autókat keresek, nagyon magas , szép tartású szőkéket.
De azért nem vészes még, és szeretnék is kitartani. 70 kilósan, nyugodtabban, nyitottabban.
Még mindig inkább azt, ami most van ( ó, ma jól nézek ki, bárcsak látna és büszke lenne rám), mint ami lehetne ( nem érdekel, hogy nézek ki, úgysem szeret senki).
10 napja műtöttek. Esetleg rákérdezhetne, hogy vagyok...
Ennyit a türelemről.

Mert annyi minden történt, de tényleg.
Szóval ha visszanézek, akkor 4 hónapja vagyok A. nélkül. Közben négy próbálkozásom volt, ami nem rossz arány.
 R. tegnap is bebizonyította egy sms-sel, hogy egy igazi pronyó, pont ez a típus, akire semmilyen körülmények között sem vagyok kíváncsi. Jesszusom, egy ekkora tirpákkal együtt megöregedni, ez iszonyú lehet. Ezek ilyen barátkozós álarcban darálják le a nőket.
B. egy másik generációs idióta - 50 múlt, neki finomabb, de nem kevésbé hatékony módszere van a teljese alázásra. Ne vesztegessünk több szót rá, volt felesége, gyereke, kapcsolatai - sírjanak ők.
Az ügyvéd úr eszméletlenül vicces! Annyira azért nem vagyok okos, de hogy még egy kicsit sem próbálja elhitetni, hogy az ágybavivés fontos neki! Óriási. Mindig azt hittem, hogy ez úgy megy, hogy valami marha jó dumával meg stílussal nyomulnak ezek a faszik, de nem erőltetik meg magukat. Rossz duma, minimális pénzbefektetés, rendetlen kecó. Természetesen én nem fogok vele dugni, mert annyira de annyira nem tetszik, hogy csak na. Nem azért, mert egy kövér bunkó, hanem mert egy megjátszós műfütyi. De tanulságos volt, na!
Szilveszteri fiú édes, de annyira V.! Jó, az ember nem tagadhatja le a hajlamait. Szóval ő egy okos V. .Sziklát mászik, túrázik. De minden mást is tesz: fotóz, lovagol, állatokat ment, multinál dolgozik, okos. Van benne lehetőség - persze csak ha tényleg könnyedén veszem, és ezen vagyok.
És hogy mi van a háttérben? Hogy A. rémesen hiányzik. Nem mondom már senkinek, vagyis igyekszem azt sugallni, milyen szépen kihevertem. De  egy nagy túrót. Csak már annyira régen láttam, és hát igen, vannak ilyen elképzeléseim, mint ami  az újév meg a kórház is volt, és bejött, hogy időnként jelentkeznie kell. Most az új Triers film, amit holnap mutatnak be a mozikban, ez egy ilyen vízválasztó, hogy hátha elhív rá. Bár szerintem nem fog. De hogy akkor meg hátha én elhívom rá. Oké, napról napra távolodom attól a fajta légszomjtól, ami közvetlenül a szakítás után volt rajtam, de akkor is ő kell. Ahogy kinéz, ahogy viselkedik, az esze meg a rohadék lelke.
Na majd meglátjuk.
Most azért tényleg az megvan, hogy megyek az IKEÁban például, és bámulnak a pasasok. Rég volt ilyen.Most megyek boltba.

Baromi érdekes, hogy most meg csupa olyan emlék jön elő a nyárból, amiből tökéletesen tisztán látszik, mennyire nem szerelem volt ez neki, csak valami kellemes próbálkozás. Az az érdekes, hogy csak ennyi idő múlva pakolja elém az agyam ezeket, vajon miért?
Nem sírtam a kórházban, amikor felhívott normálisan beszéltem vele.
Bármikor visszafogadnám.

2014 van. Lement a szilveszter (flörtöltem, ölelgetett meg simogatott meg csókolgatott - de szerintem csak részeg lelkesedés. Nem baj - nem volt méltóságon aluli, sem kellemetlen, sőt. Gyakorlás.), nem ittam sokat, nem voltam rosszul máshol vagy itthon egy percig sem.
Lement a műtét.
Most megy a lábadozás, tartom a 70 kilót, de óvatoskodok, mert egy darabig nincs semmi mozgás. És a jajdejólnézelki-projektbe nem fér bele a bánatos visszahízás.
Diadalmas visszatérésemet valamikor Valentin-nap körül tervezem: gyertyafényes kádfürdővel, hosszú sétával és egy orgazmussal. Addig csak óvatosan - de az agyam pörög.
A. felhívott a kórházban, de most nem írom le. Nem mintha rossz lett volna.