Feszegetem a határaimat az evésben: és ma ezt abba kell hagynom. Az egyetlen rohadt örömöm tavalyról ez a fogyás, de csak akkor tudom tartani a súlyom, ha normális mennyiséget is eszem, nem összevissza mindent. És mozogni kell - vagy kutyát sétáltatni vagy mászkálni. Ezt ma be kell osztanom és terveznem hosszú távra.
Hosszasan cseteltem tegnap Szilveszterrel, egyre biztosabb, hogy találkozni fogunk, de egyre jobban kételkedem a dolog sikerében: kirándulós, komoly, nagyon fiatal - mit akarok ezzel, dugást? Barátságot? Beleszeretek már most és akkor szívást? Könnyedén csinálni, türelmesen - bármi lesz, az tapasztalat. Próbálkozni.
Sokkal több összegzést meg tervet meg okosságot terveztem januárra, a lábadozásra, és már mindjárt vége és meg csak bohóckodom. Nem dolgozom rendesen, de nem is csinálok értelmes tevékenységeket. Jobban belefekhettem volna a beteg ember szerepbe, így csak kelekótyán futkosok.
Tudatosabbnak lenni vagy spontánabbnak?
Ahogyan a listázás is: ha megírom, milyen tulajdonságokat keresek egy férfiban akkor eleve elveszem a lehetőséget attól, hogy új, esetleg most már komolyan nekem való emberrel ismerkedjek meg. És egyáltalán: hosszú távra kell tervezni,ne inkább a pillanatnyi jó mulatságra?