Mindig ugyanaz. Annyira szar volt, hogy el kell temetni némán, mélyre. Annyira jó volt, hogy a másik az őrület határán ténfereg, összekocódó térdekkel. Annyira semmi volt, hogy szót sem érdemel.

Mókásabb is van ám: amikor komoly kétségeim vannak, rém sokáig ellenállok, végül mégis megtörténik, de az illető hagyományos vérgecivé válik egy éjszaka alatt.
Innen szép felállni!

3 új kép, frissek, aktuális hírekhez. Egy közeli, érzem rajta, hogy az inge ropogós és langyos a melegétől. A távoliakon látom a gesztusait. Akarom, akarom, akarom.
Honnan gondoltam, hogy túl vagyok rajta?

Updike-ot olvasok megint, egyszerűen imádom, együtt öregszem a szereplőkkel. Most azt olvastam, amelyikben a feleség 44 éves, és amelyikben a férjével együtt éppen takarítják az új, üres házukat, és akkor én is szeretnék valakivel ilyesmit csinálni. Aztán azt írja, a férfi álmodott, és az álma olyan volt, mint egy édes viszony, aminél semmi sem pezsdíti fel jobban az embert.
Mindegyik része igaz, mindegyiken sírni tudnék. Nem tudom, mit is akarok.