Álmomban nemcsak nálam volt, hanem tudtam, most már rendszeresen járni is fog hozzám megint. Azt mondta, nyugodtan én is jelentkezzem nála, írjak esemest, ha gondolom. Én csak arra kértem, hogy ha írok, akkor reagáljon rá, akár egy nem is megteszi, csak legyen valami. Ha tudnám, mit kell hozzá bevennem,hogy minden éjjel vele álmodjam, megtenném.
Randi lement, én nem akarom, ő még izmol, hogy miért. Óvatosan fogalmazok, de vajon egyértelműen-e?

Onnan érzem az öregedést, hogy amikor a gimi idejében néztük a Dallast, akkor halálra röhögtük magunkat a pasasokon, de mostanra már azt érzem, a Bobby teljesen oké, jó teste van és gazdag és még kedves is, simán járnék vele. Ahogyan Jockey-val is, gazdag, jó az ágyban, hatalommar bír, mi baj vele? Ray meg egyenesen cuki, seggfej, de csinos, van haja, szereti az állatokat. Egyedül szegény Clif nem kavar fel, mert faszari, és olyanom már volt, és azt nem bírom.
És igenis mindig Samantha akartam lenni, csak én jobban csinálnám. A Pamela, aki örökké dolgozni akar meg önmegvalósítani - na ez nevetséges számomra
Hát ennyit a filmélményeimről. Este megyek randizni.

Elhívott valaki randizni. Már előre semmi kedvem. Ha eddig nem tudtam volna, hogy S. mennyire megkavarta bennem az egészet, hát most jól látható. Okosat akarok. Sikerest. Elegánst.
Persze az a jogos kérdés ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy jár-e nekem ilyen, vagyok -e annyira ...izé, fasza, hogy ilyenre vágyódjam, vagy tényleg szembe kell néznem a rideg valósággal, és pont jó lesz a szerelő.
Szemét kis sznob vagyok a semmire, mi?