Onnan érzem az öregedést, hogy amikor a gimi idejében néztük a Dallast, akkor halálra röhögtük magunkat a pasasokon, de mostanra már azt érzem, a Bobby teljesen oké, jó teste van és gazdag és még kedves is, simán járnék vele. Ahogyan Jockey-val is, gazdag, jó az ágyban, hatalommar bír, mi baj vele? Ray meg egyenesen cuki, seggfej, de csinos, van haja, szereti az állatokat. Egyedül szegény Clif nem kavar fel, mert faszari, és olyanom már volt, és azt nem bírom.
És igenis mindig Samantha akartam lenni, csak én jobban csinálnám. A Pamela, aki örökké dolgozni akar meg önmegvalósítani - na ez nevetséges számomra
Hát ennyit a filmélményeimről. Este megyek randizni.