Beteg vagyok, alig kapok levegőt de szexeseket álmodom. Ha megint jól leszek meg majd húzom a szám mindenre.

Már megint az álmaim. Érdekes - nekem legalábbis - , hogy volt ugye egy kapcsolatom, mármint volt több is, de most a legutolsóra gondolok, amit kapcsolatnak lehetett nevezni. ( "minden szerelmi kapcsolat kudarc, amely nem végződik házassággal" Updike ) Ott rendben volt a szex, sőt, amíg nem volt kapcsolat, addig fenomenális volt, együtt élve meg jó közepessé vált, lemaradt belőle a szerelem, én csalódott voltam, ő megbántott. Elvitte a cica az egészet. Ez után egy évig semmi sem volt az életemben, nem szerettem senkit, ja, engem szeretett valaki de én őt nem. Aztán jött ez a viszony, és szerelmes lettem, és a nagy semmi után az övé lettek az álmaim, nem vad kefélősek, hanem érzelmesek, rám nézett meg ránéztem meg megérintettem az arcát, ilyenek. Akkor hökkentem meg először, amikor a szép boltos fiúval kezdtem el álmodni, vele is ilyen kis kedveseket, de akkor is érdekes volt! Csak üzleti kapcsolatunk volt, fiatalabb vagy 15 évvel és egyáltalán, nem sok gondolatot szántam neki napfénynél.És ami meg most van, hogy elkezdtem a filmgyárban dolgozni, és találkoztam az új kollégákkal, konstatáltam, hogy egyik sem valami ígéretes, majd olyat álmodtam az egyikkel, hogy a fal adta a másikat! Később persze megkedveltem, jókat csevegtünk de semmi észbontó, viszont az álmok megmaradtak, ma reggelre is leesett az állam, mert rettentő jót hettyegtünk az éjszaka! És nem csak kitalálom, hogy ő volt, aztán meg bárki, mert ínség van, hanem emlékszem, szép volt a szürke pulcsija az ősz hajához. Már ameddig rajta volt. Na ennyit az álmaimról.

Azt írta a névnapomra, hogy: Boldog Névnapot!
És mivel ezt már nem munkaidőben írta, nem lehetett a titkárnője, meg hát amúgy sem; nem hiszem, hogy benne vagyok a rendszerben : gyerekek évzárója, házassági évforduló, apósom születésnapja,viszonyom nevenapja.
Lehet hogy a telefon emlékeztetőjében vagyok benne, fogalmam sincs, nem használom ilyesmire a nokiát, én vagy emlékszem az ilyen nevezetes izékre vagy sem nem.
Visszaírtam neki egy kis kedveset, de arra már nem reagált.

"Ne menj vissza a régi cukrászdába,
ne tömd magadba a sok minyont hiába,
mert nyitva van, de mégis be van zárva,
mert ingyen van, de mégis nagyon drága.
De a remény hal meg utoljára!"
A HS7 gondolom nem az én szerelmi életemről írta ezt, de nagyon eltalálta!

Basszus, annyira fáj! Mi a rossebbnek beszélget velem utána, öltözne és húzna a vérbe, akkor egyrészt haragudhatnék rá, másrészt nem rágódnék minden egyes mondatán, napokig. És ne gondolja a Kedves Olvasó, hogy ilyen kis kedves semmiségeket idézgetek fel sírva, hogy milyen jó vagyok meg szép meg szolgálatkész, nem, nem, azon rágódom, amiket a hétköznapjairól mesél, saját magáról, persze; ez a perverzióm, kínosan ügyelek rá, hogy akibe szerelmes vagyok, az le se szarjon, vegye természetesnek, hogy milyen jó vagyok, szép és szolgálatkész.
A kis dolgairól mesél, a reggeli gyógymasszázsról, egy vacsoráról, egy munkával kapcsolatos utazásról, arról, hogy figyelmetlenségből meghúzta a kocsi ( de paraszt vagyok! ez nem kocsi, autó. Nagy. Szép.Szeretem.) oldalát. Én meg utána megpróbálom őt elképzelni ezekben a szituációkban, akkor is, ha olyan sok a dolgom, hogy alig látszom ki belőle, akkor is, ha aludnom kellene, fürdéskor. Fogmosáskor. Tévézés közben. Ha szomorú zenéket hallgatok. Ha boltba megyek.
Egy kicsit segít, ha beleolvasok a "Puha-neon-fejlövés"-be, akkor megpróbálom meggyőzni magam, hogy sekélyes az élete és meg fogja únni, hogy a keblére ölelhessen egy roggyan negyvenes varrónőt, felültesse a nyeregbe és belelovagoljanak a naplementébe!

Egész nap esik. Egész nap a szomorú zenéimet hallgatom ( nem nehéz, javarészt csak szomorú zenéim vannak). Nálam volt ez az ember, szívemnek csücske. Hát érdekes volt, mint mindig!
Azt mondta, a gyerekei kicsit kilógnak a sorból az iskolában, mert hogy rendes, működőképes családban élnek, egy anya, egy apa,a hagyományos módon. Mondja ezt az ember hanyatt fekve az ágyamon, anyaszült meztelenül egy igen alapos kefélés után. Hagyományos családmodell, hm?
Vajon jobban szeretnék az a nő lenni, aki élete párja, vele kel és fekszik, aki mellől két-három hetente elmegy dugni, vagy jó ez így ( a kérdés természetesen költői - nem jó.)?
Szeretnék egyszer eljutni odáig, hogy rendbe rakjam ezeket a dolgokat a kisméretű agyamban.
Na és majd akkor fogok tudni valami tisztességes célért küzdeni.
Álmomban szakállas volt. Az ő álmában éppen ...leszoptam.

Megint találtam egy találó dalszöveget.
Szeretni
szeretni
szeretni
szeretni
szerinted annyi, hogy jössz.
Hiperkarma
Néha annyira dühös vagyok rá, hogy nem szeret.