Álmodozni elég régóta nem tudok, de az utólagos istenien megy! Fogok egy szituációt, és beleteszem azt, ami jaj de jó lett volna. Megvan a helyszín, a szereplők - és istenien alszom is  tőle!

Szombaton rádöbbentem, hogy S. cége közelebb költözött hozzám, ráadásul már tavaly nyáron. Na ettől teljesen felháborodtam, aztán elkeseredtem aztán meg elmúlt.
Találkoztam régi emberekkel. Nagy félelmem, hogy a testi érintés hiánya valami tapadós idiótát csinál belőlem hamarosan. Nem szeretnék olyanná válni mint azok a nők, akik egy kedves mosolytól elvesztik az eszüket. Pedig jó úton járok efelé.