Most úgy érzem baj van. Most úgy érzem, nincs baj. Most úgy érzem, már este idejön. Most úgy érzem, este idejön, de én nem leszek itthon. Most úgy érzem holnap jön. Most úgy érzem, holnap jön, de nem leszek itthon.Most úgy érzem, mégsem jön.

Kettőt kell aludnom ahhoz, hogy megtudjam, lapátra vagyok-e téve.
Úgyhogy kezdem a leltárt: Trondheim, Prága, Balatonszemes, Kaposvár, Balatonkenese, Délegyháza és persze Budapest, ahol három hónap alatt szerelmeskedtem vele.
Norvégia, Svédország, Dánia, Németország, Csehország ls Szlovákia, ahol voltunk.
Le kell írogatnom, mert rém feledékeny vagyok. Azt is elfelejtettem, milyen az, amikor nekimegyek valaminek könnyedén, és ott találom magamat sírva a szélén. Amikor semmi sincs, akkor ez mindig olyan jó ötletnek tűnik, aztán amikor benne vagyok, akkor már persze emlékszem, miért nem kellett volna csinálnom.
Még kettőt kell megpróbálni aludni.

Mert amikor nem beszélünk róla, hogy mi a baj/helyzet/jövő, akkor marad az, hogy a laptop bekapcsolása után AZONNAL a horoszkópjainkat olvasom. És ez elég gáz.

És nem érem el a vasárnapi kurva beszélgetés óta. Vagyis ez így nem pontos: a beszélgetés után itthon voltunk, vásárolni mentünk, vacsorát készítettünk, filmet néztünk, keféltünk egy elég nagyot és aludtunk. Aztán én írtam egy fasz levelet, amire ő írt egy barom választ, amire én meg egy flegma másikat. Aztán cseteltünk rémeseket. Most abban bízom, hogy..........................................(írja be a választ a kipontozott helyre).

A már nem is tudom hanyadik orvos szerint a többi hülye volt, de még nem esne neki a méhem kikapásának - ami kedves tőle.
Szóval kaptam még egy kis haladékot a semmihez.

Most már annyira fáj, hogy alig kapok levegőt tőle.

Egyszer az életben nekem is járna egy rohadt hazug csaló udvarlása. Aki nem mondja meg őszintén, ha nem érez semmi különöset, hanem terel. Aki szép szavakkal udvarolja le rólam a bugyit, nem azzal ér el célt, hogy hajlandó hozzám érni. Aki házasságot ígérne, meg arról beszélne, milyen lesz a közös otthonunk, meg hogy nem látott soha hozzám hasonlót, ilyeneket mondana, meg hogy velem akar megöregedni.
De szép is lenne!

Általában ügyeltem rá mindig, hogy fess krapekom legyen; nem annyira a külvilág miatt, hanem hogy tudjak áhítatosan rajongani érte négyszemközt. Persze a külvilág miatt is némiképp, de az inkább veszélyes dolog, mert ha annyira klassz, akkor óhatatlanul féltékeny is leszek miatta, amikor megnézik. Aztán volt S., akinek nem olyan volt a teste, amilyenhez szokva voltam, és akkor imádtam őt meg az is tetszett,sőt, nagyon örültem neki, hogy tudok én is olyat, hogy "nem csak a külső számít". Aztán jött utána a sok év semmi, és eszembe sem jutott, hogy valami ilyen szép jut nekem megint.
 Ezért van az, hogy bár öreg róka vagyok, csak bámulom meg simogatom, mert annyira jó. B. volt ennyire magas és arányos, és most látom, hogy mennyire szép az ennyire magas és arányos test. Hosszú lábak, kemény fenék ( nekem kábé ez az utolsó, ami fontos, ellentétben a többi nőkkel, állítólag), széles váll, erős kar. Pont szép nyak. Nagyon csinos a füle, például. Szőrök ott, ahol kellenek. Azt a képet, hogy fehér combok között barnára sült, szőke szőrös kar - az életben nem fogom elfelejteni. Ha egyszer erotikus fotókat készítő szakmunkás vagy művész leszek, ez szerepelni fog a repertoáromban.
Azért pofázok ennyit, mert rettenetesen hiányzik, és mert félek, hogy elveszítettem. Félek, hogy el fogom veszíteni.

Hétvégén már nagyon vártam, és amikor megjött, az annyira jó volt. Bekínlódta magát a kapun, a sporttáskájával meg a százkilós laptoppal, miközben a teraszról néztük többen, csajok. És nagyon magas, nagyon csinos, sötétkékben volt, szőke, kicsi szőrzet, az erős karja, a szeme, amikor mosolyog, a lassú és nyugodt hangja, nekem nagyon nagyon tetszik.
Ezt megírnám neki is, de inkább nem. Nem azért, mert elbízná magát, hanem mert most nyugiban kell lennem, hogy kiderüljön, mi lesz/mi van.

Én azt hittem, hogy ez jó.Azt hittem, hogy megtört az átok, miszerint engem nem lehet szeretni. Meg azt, hogy ha valami ilyen kellemesen megy, akkor azt akarjuk sokáig. Buta vagyok.
Majd aztán lesz hozzá képességem, hogy lecsupaszítsam és lássam a jó dolgokat benne, mert iszonyú sok jó volt. Nekem járt a szám, hogy ha csak egy jó nyaralás, akkor is nyereség. Most meg temetem.

"Én azért ezt nem is terveztem olyan hosszú távra."

Index-Velvet-Muffin : néha érdemes amatőr pornóba belenézni, mert akkor az ember rájön, hogy ő mennyire szép, gusztusos és normális. Belőlem legalábbis ezeket az érzéseket hozta ki, nem a féktelen izgalmat, de szerintem ez is jó!
Mondtam már, mennyire szeretném, ha valaki kicsit udvarolgatna, dicsérgetne? Egyszer az életben?
Na mindegy.

Ójajjajjaj, elkapkodtam a bejegyzést a boldogságról. Hacsak nem tartjuk alaptézisnek azt, hogy kellenek a rossz dolgok ellenpontnak, vagy mi.
Szóval nem, mégsem tudom kezelni a rideg hangulatait. Látom, hogy az van ( ilyenkor hozzám sem ér, de basszus, még véletlenül sem, nagyokat kerül meg elhajol, ha a lakásban ütköznénk, pedig ez kicsi lakás...), megpróbálok felülemelkedni rajta és nem tudok. Begőzölök, egyszerre leszek mérges meg szeretnék bőgni és elémegyek: még messzebb fekszem, nem nézek rá, duzzogok. Pfüfff. És nem tudok elaludni, és azt képzelem el előre, hogyan lesz vége hamarosan. Nyomasztja a melója, sokat kell vezetnie, sokba kerül ez az egész cucc. Nem tudom, mi van.
Majd lesz valami.
Olyan nehéz néha.

Extra friss élmények egy hosszú hétvége után: majd megszokom a némaságot, már istenien megy! És amikor nagyon akarok valami külön gyengédséget, szólok érte...Amúgy egy rossz szavam sem lehet és nincs is. Fiatal, friss, ropogós, keményhusú, tettrekész, okos, szórakoztató. Velem tölti a szabadidejét. A negyedik tóban mártóztunk meg rövid idő alatt, családot játszottunk egy szép kertes házban. Akármeddig és akárhogy, szép időszak ez nekem, boldogságos.

Két jó szöveg volt mostanában:
- "Pedig úgy örültem, hogy van ez a kedves, rendes fiú melletted, kár hogy pont most vannak ezek a nőgyógyászati problémáid, a férfiak nem szeretik az ilyesmit és legtöbbször lelépnek." - anyám.
-"Kértem neked időpontot az én nőgyógyászomnál. Majd mondd azt neki, a sógornőm vagy." - Franciskám.
Jó!

Amikor lecsesz valamiért, marhára meg tudok lepődni: de meg kell újra tanulnom. Együttjárás, vagy minek is hívják, ez is benne van. És néha tényleg hülyéket tudok kérdezni, meg értetlen vagyok, pedig másokban ezt hogy ki tudom figurázni!
Egyszóval jót tesz nekem ez a férfi.
Anyám amúgy hozta a formáját: valamit óvatosan lelkendeztem neki A.-ról, erre azt kérdezte, akkor miért nem csaptak még le rá a lányok... Mert rám várt eddig, ez nyilvánvaló!
Ha lesz merszem, majd elmondom a nőgyógyászomnak, mit szeretnék a továbbiakban: hogy ne maszatoljak kábé állandóan; hogy megmaradjon a kedvem; hogy ne növekedjen tovább bennem Valter diák (a myomám); és hogy ne essek teherbe. ("Két fiútestvéremnek összesen 12 gyereke van, nem vállalom a felelősséget!" - az év dumája!)

Most így hogy fogok tudni elegánsan kívül maradni a dolgon, vagy hogy drága édesanyám kifejezésével éljek: nem beleélni magam?
Hirtelen felindulásból tópartra menni autóval és kutyával, állandóan szerelmeskedni, fennmaradó időben békésen üldögélni és értelmesen beszélgetni mindenféléről?

Persze nem izgulok. De nem is aludtam éjszaka.
Azért nem izgulok, mert igyekszem visszaszorítani. Ezt megtanultam: nincs találkozáskor nagy ölelés, meg nem lesznek erről beszélgetések, nincs üngyümbüngyüm. Az én rohadt csillogó szemem fogja csak elárulni, hogy nehéz volt a várakozás.
És nem ma kezdtem. Köszönöm édesanyámnak, a rossz romantikus filmeknek és minden néma kacsának, akivel életem során jártam!

Fú,a tegnapi lehorgasztott, nem vagyok lelkes. Pedig hétvége. Túl sok minden történt közben meg túl kevés.
Álmomban ( mostanában alig álmodom) S. házába kellett vinnem valamit a feleségének. Őt csak messziről láttam, csíkos ingben, valakikkel fontoskodva járt-kelt, de anyunak elmagyaráztam, hogy bár már láttam egy magazinban a lakásukat, de így élőben egyáltalán nem tetszik. A gyerekszobában - minden őrült nagy hodály volt - a háttérben átsétált egy ló.

Ú, basszus, annyira tudtam, hogy ma nem lesz jó, ha beszélünk! És tényleg. Egyáltalán nem ismerem, amikor rossz kedve van és utálatos, nem tudom, mit kell vele tenni.
Na ennyit a pompás megérzéseimről - megvannak, de nem tudok bánni velük.

És miért ne viselkedhetnék úgy, mint egy átlagnő???
Vigyázat, liba-bejegyzés következik!
Ma két hónapja, hogy.........járunk? Együtt vagyunk? Hogy belekezdtünk valamibe.
Egyre többször jut eszembe ( amikor ágyazok, meg mosok vagy csak körülnézek a lakásban), hogy együtt élünk. Szép holmikkal vesszük körül magunkat. Törülközőket válogatunk egy boltban, meg ilyenek.
Megfordult a fejemben, hogy van egy kutyánk.Együtt.
(A gyerek nagyon veszélyes téma, még gondolat szintjén sem nagyon engedem meg magamnak. Na majd most, egyszer.Öreg vagyok, akkor is, ha "jaj, nem látszom annak". A testem rossz esetben olyan lenne egy ilyen késői szülés után, mint valami hajóroncs.Sokkal nagyobb lenne a kockázat sérült gyerekre. És szeretnék gondtalanul szerelmes lenni meg szerelmeskedni, amíg lehet. Ugyanakkor mindig szerettem volna gyereket. Ő nagyon fiatal, és teljesen természetes lenne, ha szeretne gyereket.Na jó, annyira fiatal, hogy lehet gyereke akkor is - természetesen mástól -, ha engem már a hőhullámok tartanak majd sakkban. Túl korai erről beszélnem vele, ugyanakkor nálam már minden nyomorult hónap számít. Jó, mi? De szerencsére ez aztán tényleg nem foglalkoztat napi szinten. Sőt, a féltékenység sem - egyelőre abszolút sikkesen viselem mind a távolságot, mind a korkülönbséget. Csak nem higgad le meg okosodik mégis az ember az idővel? Jó lenne! Ez lenne az öregedés egyetlen haszna.)

Keserves dolgom lesz A. után. Ma láttam egy csomó korban hozzám illő férfit.

csütörtök

Ilyenkor már szoktam tudni, mikor találkozunk meg hol, most meg azt tudom, hogy ezen a hétvégén nem. Mindig meglepődöm rajta, hogy lehet megszokni a jót olyan nagyon hamar, a kellemetlent meg lassan - persze azt is meg lehet, példa erre az újszerű táplálkozásom, kenyér és tészta nélkül, meg nagyon kevés édességgel. Arra is azt mondtam még pár hónapja: "kizárt, hogy elindítsam úgy a napot, hogy nem eszem valami péksüteményt!", aztán meg de. A sok év egyedüllét alatt volt ez a mantrám, mennyire jó egyedül aludni. Aha....aztán most látom.
Dolgom van, tenni lesz mit, de szerintem ez most nem lesz könnyű. Főleg úgy, hogy a gyógyszert abba kellett hagynom és érzem, ahogyan tér vissza a ...minek mondják ezt? A szép kifejezést nem találom rá, de magam alá szeretném gyűrni és csinálni. Azt.
A csajok kinevetnek, hogy a külsőségek mennyire számítanak nekem ( és hogy ezt még el is merem mondani), pedig nem volt mindig így. Ha jól belegondolok, ez az a test, ami a legeslegjobban tetszik nekem, ilyen csak B.-nek volt, 1986-ban... A többiek, az alacsony, a vékony, a csontos, a ducika, a masszív - ennek a formának a nyomába sem érnek. Szóval igenis nem figyeltem a külsőre EDDIG. Mégis jó lány vagyok.