Ilyenkor már szoktam tudni, mikor találkozunk meg hol, most meg azt tudom, hogy ezen a hétvégén nem. Mindig meglepődöm rajta, hogy lehet megszokni a jót olyan nagyon hamar, a kellemetlent meg lassan - persze azt is meg lehet, példa erre az újszerű táplálkozásom, kenyér és tészta nélkül, meg nagyon kevés édességgel. Arra is azt mondtam még pár hónapja: "kizárt, hogy elindítsam úgy a napot, hogy nem eszem valami péksüteményt!", aztán meg de. A sok év egyedüllét alatt volt ez a mantrám, mennyire jó egyedül aludni. Aha....aztán most látom.
Dolgom van, tenni lesz mit, de szerintem ez most nem lesz könnyű. Főleg úgy, hogy a gyógyszert abba kellett hagynom és érzem, ahogyan tér vissza a ...minek mondják ezt? A szép kifejezést nem találom rá, de magam alá szeretném gyűrni és csinálni. Azt.
A csajok kinevetnek, hogy a külsőségek mennyire számítanak nekem ( és hogy ezt még el is merem mondani), pedig nem volt mindig így. Ha jól belegondolok, ez az a test, ami a legeslegjobban tetszik nekem, ilyen csak B.-nek volt, 1986-ban... A többiek, az alacsony, a vékony, a csontos, a ducika, a masszív - ennek a formának a nyomába sem érnek. Szóval igenis nem figyeltem a külsőre EDDIG. Mégis jó lány vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése