Ójajjajjaj, elkapkodtam a bejegyzést a boldogságról. Hacsak nem tartjuk alaptézisnek azt, hogy kellenek a rossz dolgok ellenpontnak, vagy mi.
Szóval nem, mégsem tudom kezelni a rideg hangulatait. Látom, hogy az van ( ilyenkor hozzám sem ér, de basszus, még véletlenül sem, nagyokat kerül meg elhajol, ha a lakásban ütköznénk, pedig ez kicsi lakás...), megpróbálok felülemelkedni rajta és nem tudok. Begőzölök, egyszerre leszek mérges meg szeretnék bőgni és elémegyek: még messzebb fekszem, nem nézek rá, duzzogok. Pfüfff. És nem tudok elaludni, és azt képzelem el előre, hogyan lesz vége hamarosan. Nyomasztja a melója, sokat kell vezetnie, sokba kerül ez az egész cucc. Nem tudom, mi van.
Majd lesz valami.
Olyan nehéz néha.