És miért ne viselkedhetnék úgy, mint egy átlagnő???
Vigyázat, liba-bejegyzés következik!
Ma két hónapja, hogy.........járunk? Együtt vagyunk? Hogy belekezdtünk valamibe.
Egyre többször jut eszembe ( amikor ágyazok, meg mosok vagy csak körülnézek a lakásban), hogy együtt élünk. Szép holmikkal vesszük körül magunkat. Törülközőket válogatunk egy boltban, meg ilyenek.
Megfordult a fejemben, hogy van egy kutyánk.Együtt.
(A gyerek nagyon veszélyes téma, még gondolat szintjén sem nagyon engedem meg magamnak. Na majd most, egyszer.Öreg vagyok, akkor is, ha "jaj, nem látszom annak". A testem rossz esetben olyan lenne egy ilyen késői szülés után, mint valami hajóroncs.Sokkal nagyobb lenne a kockázat sérült gyerekre. És szeretnék gondtalanul szerelmes lenni meg szerelmeskedni, amíg lehet. Ugyanakkor mindig szerettem volna gyereket. Ő nagyon fiatal, és teljesen természetes lenne, ha szeretne gyereket.Na jó, annyira fiatal, hogy lehet gyereke akkor is - természetesen mástól -, ha engem már a hőhullámok tartanak majd sakkban. Túl korai erről beszélnem vele, ugyanakkor nálam már minden nyomorult hónap számít. Jó, mi? De szerencsére ez aztán tényleg nem foglalkoztat napi szinten. Sőt, a féltékenység sem - egyelőre abszolút sikkesen viselem mind a távolságot, mind a korkülönbséget. Csak nem higgad le meg okosodik mégis az ember az idővel? Jó lenne! Ez lenne az öregedés egyetlen haszna.)