Persze nem izgulok. De nem is aludtam éjszaka.
Azért nem izgulok, mert igyekszem visszaszorítani. Ezt megtanultam: nincs találkozáskor nagy ölelés, meg nem lesznek erről beszélgetések, nincs üngyümbüngyüm. Az én rohadt csillogó szemem fogja csak elárulni, hogy nehéz volt a várakozás.
És nem ma kezdtem. Köszönöm édesanyámnak, a rossz romantikus filmeknek és minden néma kacsának, akivel életem során jártam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése