Vérvételről jöttem hazafelé, amikor kitaláltam, mi legyen a 2014-gyel.
Kurva jól akarok kinézni, felszegett fejjel menni az utcán, belenézni mindenki szemébe. Besöpörni a visszajelzéseket.
Nem szeretni mélyen - csak kedvelni, megkívánni, eltölteni vele egy éjszakát, meghallgatni - szórakoztasson el. Gyönyörködtesse a szememet, mulattasson - na ehhez kell kurva jól kinézni, mert anélkül persze nem fog menni.
Időt szánni magamra, de durván: napirend, és csak addig dolgozni meg csinálni bármit, hogy szépen beleférjen a futásom, vagy a nagy sétám, vagy hogy megfőzzek magamnak, vagy felüléseket végezzek, mit tudom én.
Sminkelni, hajat fésülni, öltözni. Mindig. Aludni, kialudni magamat. Arcot ápolni - nem hazárdjátékozni vele, azt ebben a korban már nem lehet. Inni - vizet inni, teát, hidratálni. Feszesíteni a lötyögős karomat. Körmöt festeni. Leszedni a bajuszt. Mindig.
Pénzt keresni és félretenni - utazásra, nyaralásra, magamra. Megfogni a pénzt, keményen bánni vele, eladni, rábeszélni, nem nagyvonalúnak lenni erre a kevésre.
Férfiak körében forogni nem csak a nőkében.
Moziba járni, színházba, kiállításokra - akár egyedül is. Egyedül is meglenni de úgy, hogy közben nézek - mindenki szemébe. Andalogva , magas sarkún billegve, laposban is lustán sétálni. Nézni. Megmutatni magamat.
Nincs pozitív gondolatok, nincs elengedés, nincs megbocsájtás, nincs képzelgés. Kevesebbet a fantáziának többet a tetteknek. Minden jó, amit tenni fogok, akkor is, ha szar. Nem megúszni. Nem olyanokra gondolni, amitől könnyek szoktak szökni a szép szemembe, hogy engem nem szeret senki, meg hogy nem érdemlem meg, meg hogy nem voltam elég jó neki. Elég jó voltam - jobb voltam, mint azt el tudta volna valaha is képzelni, és ha van elég mersze akkor bekopog hozzám és újra megkaphatja tőlem.
Horoszkóp helyett arcpakolás, meditáció helyett gyaloglás, fantáziálás helyett pontos tervek.

Jesszusom, visszafelé haladva olvasgatok meg bőgök, pedig készülnöm kell, megyek az altatóorvoshoz.

Megint megpróbáltam nyitni valami új krapek felé, de egyelőre ezek az esetek csak abban erősítenek meg, hogy A. a legjobb. ( Tudom, tudom, majd elmúlik. Mint minden a világon.)
Na jó, ez külsőre is kurvára közömbös nekem - nem úgy, mint R., akitől kissé viszolyogtam, mert kövérkés és alacsony, vagy B., aki ugyan magas, de lompos leszarom ruhákban jár. Ez a Zs. volt a semmilyen elsőre. De belül, háháháháháháháháhááá! Soha életemben nem láttam közelről ilyet, hihetetlen! Klisék, rossz klisék - első találkozásra megtudtam a sarkalatos pontokat ( ügyvéd, motorozik, borokat kóstol, blablabla), de felmentem hozzá a GELLÉRTHEGYI LAKÁSOM VAN-ra, és óriási! A kégli egylégterű és nem túl nagy, mennyezetén repedés, az egészben disznóól, berendezése a tipikus, és festményeket gyűjt, bazmeg, van neki kettő.
Az, hogy megpróbált tapizni meg megcsókolni már nem is elmesélhető kategória.
Tanulságos volt, na! R. előre szólt, hogy nem fog megdugni sokáig és két hónap alatt adta fel, B. három nap után, és igen, Zs. szeretett volna megdugni, mert mindenkit megdug, akit lehet - kábé ennyi. Szomorú dolgok ezek ám.
Majd ha belátom egyszer, hogy A. sem különb - na az lesz a jó, a gyógyulás. Addig kurva rossz még.

Csak ne lenne ennyire okos! Meg szellemes egy rövid levélkében is!
Meg magas, meg szőke, meg kék szemű, meg szőrös karú, meg

Fuldoklom a szerelemtől, nem kapok levegőt.
Nem az lesz az újévi fogadalmam, hogy ne szeressem, mert basszus, nem szégyenlem, hogy ennyire imádom. Az lesz, hogy belássam, hogy ez nem kölcsönös . Tényleg érdekes évkezdet lesz a műtéttel és az utána megváltozó mindennel, de az "agyamat neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, azt nem adom!" - ahogyan megénekelték az URH-ban. Ez van.

Pár nap múlva karácsony, jó sok dolgom van. Azután meg új év, mindenféle új dologgal. Csak erősen menni előre, kialakítani újra a belevaló (magányos ) nőt - nem könnyű, de nem sok választásom van.

Teljesen megbuggyantam tegnap ettől a névnapi valamitől, elemzem, bazmeg, mikor írta, mikor válaszolt, hol lehet, mit gondolt - micsoda baromság! Este nem bírtam tovább és megírtam neki ( képet is küldtem mellé), hogy az egyik naptárban felhasználtam egy fotót róla, amin persze nem látszik. Egyszavas választ és szmájlit kaptam cserébe.
Most nézhetem.

Eljött a névnapom is, egész nap be voltam rezelve, hogy fog-e írni , és ha nem, akkor gyűlölhetem-e ezentúl, vagy el fogom könyvelni szórakozott mérnöknek; vagy ő is sms-t ír majd és akkor én is csak odalökök majd egy köszit, de a facebookon írt, nem nyilvánosan, hanem üzenetet. Jópofa volt olvasni a szakításra előkészítő mondatok után a kis cseverészését. Nem, nem volt jópofa.
Szóval írt, mert jól nevelt. Kimérve patikamérlegen az udvarias mondatok, hiszen csak nem kell utálnunk egymást pusztán azért, mert nem szeret, ugye nem?
Mondtam már, mennyire gyűlölök majdnem-mindent-megélt-felnőttnek lenni?

A facebook csodája: koncerten van éppen.

hujjuu
Miért állítódtak el a betűk az előbbinél?

"soha nem álmodom  <(") -nel ( amit szoktam is sajnálni), erre ma hajnalban arra ébredek, hogy majd' kiesek az ágyból egy rémes álom után, amiben ott volt ő, és valami olyanról szólt, hogy amíg velem aludt, addig kirabolják a lakásomat, nem ezt, hanem a panelt,a kelenföldit, a bejárati ajtót tárva-nyitva találom reggel, eltűnik a nehezen összespórolt kis pénzecském, látom, hogy hozzányúltak a cuccaimhoz, de ez csak hab a tortán, mert az egész együttlét olyan rémes,sok sírás van benne, mesél a tragikus mostani kapcsolatáról meg ...ó, ezt nem is részletezem, de ordítok vele és tudom, hogy most fogom végleg befejezni az egészet. Álmomban."

beemelem ide, mert első félálmos lendületemmel leírtam már a fb-re, a titkos csajoknak. Jesszusom, itt meg éjszaka megváltozott a nézet, a betűk kicsikék, a sorközök óriásiak - na mindegy.

Szóval rémes volt, tényleg rémes, ölelgetett, de nem akart megdugni ( jó,ezt láttuk már) és ordítok vele, hogy nekem így nem jó, meg emleget valami mostani kapcsolatát, amiben a lány orvoshoz jár, mert kicsit bolond meg nincs pénzük, amire azt mondom neki, persze, csináljatok még egy gyereket is, mire sírni kezd. Meg beszél valami Krisztináról, aki középvezető volt, klassz autóval és elegáns külsővel, de hogy akkor is találkoztunk mi ketten, a Szigeten, és szőlőt ettünk és hogy emlékszem-e, hogy  egy csaj mellettünk feküdt valami pokrócon és bólogatott, mire azt kérdeztem hogy és akkor mi van, azt hallgatózta hogy két barát beszélget? Rákérdezek, hogy csak akkor jön-e hozzám, ha bajban van, és azt mondja, igen. Közben nézegetem a betörés jeleit és egye dühösebb vagyok, mászkálok meg rágyújtok, azon gondolkodom, ezt el is mondom neki, hogy felhívom S.-t és segítséget fogok kérni tőle

Érzem a súlyát, amikor rajtam fekszik, érzem a vacak kis szőkés haját az ujjaim közt.

Rémes volt, tényleg rémes.

 

Harmadik napja vásározom, fáradt vagyok és sírós. Mellettem ül egy pasas és udvarol vagy úgy tesz vagy mit tudom én, nem érdekel. Egész nap azt várom, hátha bejön hozzám A., mert egyszer bejött. Nevetséges. Barátnők jönnek-mennek és aki régen nem látott már az azt mondja, remekül nézek ki - és ez jó hír, mert akkor még tart a vakolat. Belül ugyanis összedőlt az egész.

Horoszkópokat olvasni előre egész decemberre és azt leszűrni belőle, hogy van valakije bár kicsit nyűglődik. Mondanám, hogy ez már a vég, de hol van az még?

Oké, talán mégis a hormonok. Meg a jogos félelem a műtéttől. Meg a tél. Meg a sok munka - kevés kimozdulás, kevés napocska, kevés friss levegő.
Nem lehet más, nem lehet a szerelem. Az nyugtalanító lenne és megmagyarázhatatlan.
Névnapra írtam sms-t, mérsékelten mesterkéltet. Órák múlva jött egy Köszi :), de aznap minden facebookos ilyenre ugyanezt a köszit nyomta. Nem mondom, hogy ez jó jel vagy sem, közömbösnek fogok mutatkozni.
Ma képzeletbeli párbeszédeket folytattam vele abban a témában, hogy jövőre, mondjuk még az év elején bejelentkezik és megkérdezi, hogy hogy vagyok. Ezekben a beszélgetésekben cinikus voltam, vagy inkább pikírt? Nem is tudom, de úgy hoztam azt a szeretnivalóan geci régi formámat. Vajon tényleg leszek még olyan valaha? Főleg vele? Lesz rá egyáltalán alkalmam?
A hormonok meg a tél, az.