Vérvételről jöttem hazafelé, amikor kitaláltam, mi legyen a 2014-gyel.
Kurva jól akarok kinézni, felszegett fejjel menni az utcán, belenézni mindenki szemébe. Besöpörni a visszajelzéseket.
Nem szeretni mélyen - csak kedvelni, megkívánni, eltölteni vele egy éjszakát, meghallgatni - szórakoztasson el. Gyönyörködtesse a szememet, mulattasson - na ehhez kell kurva jól kinézni, mert anélkül persze nem fog menni.
Időt szánni magamra, de durván: napirend, és csak addig dolgozni meg csinálni bármit, hogy szépen beleférjen a futásom, vagy a nagy sétám, vagy hogy megfőzzek magamnak, vagy felüléseket végezzek, mit tudom én.
Sminkelni, hajat fésülni, öltözni. Mindig. Aludni, kialudni magamat. Arcot ápolni - nem hazárdjátékozni vele, azt ebben a korban már nem lehet. Inni - vizet inni, teát, hidratálni. Feszesíteni a lötyögős karomat. Körmöt festeni. Leszedni a bajuszt. Mindig.
Pénzt keresni és félretenni - utazásra, nyaralásra, magamra. Megfogni a pénzt, keményen bánni vele, eladni, rábeszélni, nem nagyvonalúnak lenni erre a kevésre.
Férfiak körében forogni nem csak a nőkében.
Moziba járni, színházba, kiállításokra - akár egyedül is. Egyedül is meglenni de úgy, hogy közben nézek - mindenki szemébe. Andalogva , magas sarkún billegve, laposban is lustán sétálni. Nézni. Megmutatni magamat.
Nincs pozitív gondolatok, nincs elengedés, nincs megbocsájtás, nincs képzelgés. Kevesebbet a fantáziának többet a tetteknek. Minden jó, amit tenni fogok, akkor is, ha szar. Nem megúszni. Nem olyanokra gondolni, amitől könnyek szoktak szökni a szép szemembe, hogy engem nem szeret senki, meg hogy nem érdemlem meg, meg hogy nem voltam elég jó neki. Elég jó voltam - jobb voltam, mint azt el tudta volna valaha is képzelni, és ha van elég mersze akkor bekopog hozzám és újra megkaphatja tőlem.
Horoszkóp helyett arcpakolás, meditáció helyett gyaloglás, fantáziálás helyett pontos tervek.