"soha nem álmodom  <(") -nel ( amit szoktam is sajnálni), erre ma hajnalban arra ébredek, hogy majd' kiesek az ágyból egy rémes álom után, amiben ott volt ő, és valami olyanról szólt, hogy amíg velem aludt, addig kirabolják a lakásomat, nem ezt, hanem a panelt,a kelenföldit, a bejárati ajtót tárva-nyitva találom reggel, eltűnik a nehezen összespórolt kis pénzecském, látom, hogy hozzányúltak a cuccaimhoz, de ez csak hab a tortán, mert az egész együttlét olyan rémes,sok sírás van benne, mesél a tragikus mostani kapcsolatáról meg ...ó, ezt nem is részletezem, de ordítok vele és tudom, hogy most fogom végleg befejezni az egészet. Álmomban."

beemelem ide, mert első félálmos lendületemmel leírtam már a fb-re, a titkos csajoknak. Jesszusom, itt meg éjszaka megváltozott a nézet, a betűk kicsikék, a sorközök óriásiak - na mindegy.

Szóval rémes volt, tényleg rémes, ölelgetett, de nem akart megdugni ( jó,ezt láttuk már) és ordítok vele, hogy nekem így nem jó, meg emleget valami mostani kapcsolatát, amiben a lány orvoshoz jár, mert kicsit bolond meg nincs pénzük, amire azt mondom neki, persze, csináljatok még egy gyereket is, mire sírni kezd. Meg beszél valami Krisztináról, aki középvezető volt, klassz autóval és elegáns külsővel, de hogy akkor is találkoztunk mi ketten, a Szigeten, és szőlőt ettünk és hogy emlékszem-e, hogy  egy csaj mellettünk feküdt valami pokrócon és bólogatott, mire azt kérdeztem hogy és akkor mi van, azt hallgatózta hogy két barát beszélget? Rákérdezek, hogy csak akkor jön-e hozzám, ha bajban van, és azt mondja, igen. Közben nézegetem a betörés jeleit és egye dühösebb vagyok, mászkálok meg rágyújtok, azon gondolkodom, ezt el is mondom neki, hogy felhívom S.-t és segítséget fogok kérni tőle

Érzem a súlyát, amikor rajtam fekszik, érzem a vacak kis szőkés haját az ujjaim közt.

Rémes volt, tényleg rémes.