Eljött a névnapom is, egész nap be voltam rezelve, hogy fog-e írni , és ha nem, akkor gyűlölhetem-e ezentúl, vagy el fogom könyvelni szórakozott mérnöknek; vagy ő is sms-t ír majd és akkor én is csak odalökök majd egy köszit, de a facebookon írt, nem nyilvánosan, hanem üzenetet. Jópofa volt olvasni a szakításra előkészítő mondatok után a kis cseverészését. Nem, nem volt jópofa.
Szóval írt, mert jól nevelt. Kimérve patikamérlegen az udvarias mondatok, hiszen csak nem kell utálnunk egymást pusztán azért, mert nem szeret, ugye nem?
Mondtam már, mennyire gyűlölök majdnem-mindent-megélt-felnőttnek lenni?