Tegnap temetésen voltam, egy általános iskolai osztálytársunkén.
A múlt héten meg az előtt is találtam kutyát és ezek haza is kerültek.
Irtó jókat vásároztam.
Kábé ennyi.

Újabb álom: egy múzeumban vagyok takarítónő, vödörben viszek valami felmosóvizet kiönteni és akkor rájövök, hogy ő is ott van, öltöny meg minden. Mindketten úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást. Azért a lelkem legmélyén azon gondolkodom, hogy megnézem az öltözőben a mobilomat, hátha írt valamit.

Tavaly ilyenkor már azon izgultam, tud-e rám egy kis időt szakítani, és ha igen, akkor ezt hogyan fogom én kiszakítani a bokros teendőim közül. Most nincs efféle problémám!
Szar ügy.

Vajon elmúlnának a reggeli rettenetes nyakfájásaim, ha rendszeresen élnék nemi életet? Gyanítom, hogy igen, hiszen S. is felcserélte időnként a gyógymasszázst a házasságtörésre.

Egy sárga térdzoknit huzigáltam álmomban, persze megint vele voltam ,és a szeme! Láttam álmomban a szeme színét is! A szemembe nézett és úgy magyarázott valami olyasmit, amiből arra következtethettem, hogy megint figyelget titokban itt a neten. Először nem is értettem, én nem akartam provokálni, de ő megtette. Most ott volt az öccse is, akinek meg a titkárnő ült az ölébe... ( tudom, ez a mértéktelen Dallas-nézésnek köszönhető) Ja, és kaptam tőle egy nagy adag pénzt, tízezresek szépen kettéhajtva...
Pedig éppen arra gondoltam, most már kiűzöm a gondolataimból és megpróbálok teljesen normális férfiakat is...észrevenni? Nem ez a jó kifejezés. Megpróbálok normális férfiakat is elképzelni, amint normális kapcsolatot ápolnak velem. Vagy valami ilyesmi.

Nem történik semmi. A hormonháztartásom összevissza van kuszálódva az elhibázott fogamzásgátlás miatt, meg gondolom az sem tesz jót neki, hogy nem szerelmeskedtem már...majdnem egy éve. Most már kezdődik az év végi hajrá, nem lesz időm igazából sokat nyenyeregni,jövőre meg osztálytalálkozó, ha máskor nem is, akkor talán láthatom.

Álmomban nemcsak nálam volt, hanem tudtam, most már rendszeresen járni is fog hozzám megint. Azt mondta, nyugodtan én is jelentkezzem nála, írjak esemest, ha gondolom. Én csak arra kértem, hogy ha írok, akkor reagáljon rá, akár egy nem is megteszi, csak legyen valami. Ha tudnám, mit kell hozzá bevennem,hogy minden éjjel vele álmodjam, megtenném.
Randi lement, én nem akarom, ő még izmol, hogy miért. Óvatosan fogalmazok, de vajon egyértelműen-e?

Onnan érzem az öregedést, hogy amikor a gimi idejében néztük a Dallast, akkor halálra röhögtük magunkat a pasasokon, de mostanra már azt érzem, a Bobby teljesen oké, jó teste van és gazdag és még kedves is, simán járnék vele. Ahogyan Jockey-val is, gazdag, jó az ágyban, hatalommar bír, mi baj vele? Ray meg egyenesen cuki, seggfej, de csinos, van haja, szereti az állatokat. Egyedül szegény Clif nem kavar fel, mert faszari, és olyanom már volt, és azt nem bírom.
És igenis mindig Samantha akartam lenni, csak én jobban csinálnám. A Pamela, aki örökké dolgozni akar meg önmegvalósítani - na ez nevetséges számomra
Hát ennyit a filmélményeimről. Este megyek randizni.

Elhívott valaki randizni. Már előre semmi kedvem. Ha eddig nem tudtam volna, hogy S. mennyire megkavarta bennem az egészet, hát most jól látható. Okosat akarok. Sikerest. Elegánst.
Persze az a jogos kérdés ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy jár-e nekem ilyen, vagyok -e annyira ...izé, fasza, hogy ilyenre vágyódjam, vagy tényleg szembe kell néznem a rideg valósággal, és pont jó lesz a szerelő.
Szemét kis sznob vagyok a semmire, mi?

Mindig benézek az OLYAN autókba, és tegnap meg is láttam, anyuval robogott valahonnan valahová. Nem volt jó, bár jó volt, láttam élőben, messziről 3 másodpercre.

Na, ez a ma éjszakai sokkal jobb volt! Megölelgettük egymást, megint a szokásos eufória, aztán azt mondta, feleségül fog venni. Azért mosolyogva megjegyezte, hogy eléggé fel kell majd kötnöm a gatyámat, mert ő nagyon el lett kényeztetve ebben a házasságában. De, mint mondta tetszem neki és össze fogunk házasodni.
Ha már nincs magánéletem, legalább fejben lejátszom.

És megint.Álmomban annyira egymásra voltunk hangolódva, hogy az első tétova érintések után azt mondta nekem nevetve: Na, megint belekezdek így szeptemberben, aztán majd abbahagyom, ha megunom. Elképesztő!

Megint álom. Megsimogatom a hátát, érzem az inge anyagát, meg a nadrágja szövetét.
Ó, de megsimogatnám az inge hátát!

Egyszerűbb lenne persze, ha többé már nem álmodnék vele. A minap Győrben, tegnap itthon. Pedig a tegnapiban csak beszéltünk, sőt, cikiztem a feleségével. Rövidke álom volt, de olyan meglepő, hogy azután minden egyes visszaalvásomban azt magyaráztam mindenkinek, hogy képzelje el, megint vele álmodtam!
Ma meg ezt találtam egy másik blogban:
Karikagyűrűjéért nyúl.Az élet didergetően idegennek hat itt, ahol a romantika luxus.

Szerintem az teljesen jó bennem, hogy amikor olyan életet látok, vagy egy más ember életének egy olyan részletét, ami nekem is nagyon tetszene, akkor nem irigykedem,meg nem kezdek el azon töprengeni, hogy mi benne a rossz, viszont az meg rossz bennem, hogy ezektől a helyzetektől valahogyan ledermedek; csak azt veszem észre, hogy nekem nincs, vagy én nem vagyok olyan, de nem gondolkodom el rajta, hogyan tehetném meg én is. Na ez túl hülyén lett megfogalmazva! De az egészen biztos, hogy az egész ezoterikus-agybabelemenős-mástkielemzős-megmagyarázós vacakban egy igazság van: visszamenni odáig, amikor még elégedett voltam és megnézni, az mi is volt pontosan. Meg visszaemlékezni rá, miket szerettem volna nagyon és azt miért is? Mint ez a kutya-dolog : szerettem, amikor kutyám volt, jó volt vele mászkálni, meg szeretem, hogy gondoskodni kell valamiről. Meg tegnap a Gabiék új háza: valamikor szerettem volna pont ilyen gyönyörű házban élni, aztán ez teljesen kiment a fejemből. Vágyni valamire. Meg szerelmesnek lenni, mit tudom én.Az egész viszonyból az hiányzik a legjobban, a hettyegés is, persze, meg hogy el lehetett mondani, van valakim, sőt, maga a tény, hogy az a valaki egy VALAKI, egy csomó ilyen felszínes cucc is, de a szerelem, na az nagyon hiányzik, még ha teljesen felesleges is volt. Disznók elé gyöngyöt szórni - és ez nem azt jelenti, hogy minden férfi disznó, csak ez a mondás illik ide. Azt hiszem.

Nem is olyan könnyű ez a kutya-dolog, félelmetesen emlékeztet a párkeresésre, legalábbis az enyémre. Amelyik tetszik, az fiú és nem lány, a másik már elkelt, a többi nem pont olyan, mint amilyet szeretnék.
Csak az a különbség, hogy azt el tudom képzelni, hogy sétálunk, fürdünk, vacsorázunk, azt nem, hogy egy férfivel ezt teszem.
Amúgy nagy leltározásban/kidobálásban/elpakolásban vagyok. Remélem ,ez valami jót jelent!

Ja, és az autó attól még maradjon, a hátsó ülésen pokróccal. Egy szép pokróccal.

Egyre jobban szeretnék kutyát megint, csak sajnos egyre inkább elhiszem anyámnak, hogy ha kutyám lesz, akkor lőttek a párkapcsolat reményének is. De kérdem én, és ha egyszer az életben nem olyan önimádó pasasom lenne, amilyenek általában voltak, hanem mondjuk egy olyan, aki szereti az állatokat??? Elképesztő még a feltételezés is! Ha belegondolok, hogy legutolsó szerelmemnél is csak aranyhalak lehettek, azok is a lányok miatt...állatbarátot akarok! Semmi kivetnivalót nem találok benne, ha egy férfinek akár macskája van!
Teljesen fel vagyok lelkesülve ettől az újszerű megközelítéstől!
( Remélem, persze, hogy nem vizslája lesz, vagy német juhásza, vagy nem lesz lovas ősmagyar...na jó, nem kezdek el rinyálni!)

Autója , az legyen. Mármint az álom-pasinak. Tegnap kibuszoztam Rákoslegkülsőre, meg vissza. Autós pasit akarok!

" Soha nem lesz senkid, örökre egyedül maradsz, mindent elrontasz, minden a te hibád!"-mondta telefonba az anyukám reggel. Mondjuk ez egy remek napindítás. Mindenesetre végiggondoltam a múltat, a lehetséges jövővel:
- B. programozó matematikus, nem tud emberek közt dolgozni, mert fura, szóval néha sok pénz, néha kevés; nem házasodik, de kevés meggyőződéssel azért bevállalja a gyereket. Ugyanott élünk, néha vehetünk valami új holmit ( egy tésztaszűrő),de szó nincs kertes házról, esetleg egy akkora faluban, mint a viszonyomék kertje. Ja, és neten ismerkedik mellettem, néha el is megy a randikra, bár az aktus sosem az az izgalmas, lepedőösszegyűrős izé, amire a gép előtt számít. Én nevelem a gyereket, keveset kefélünk, olvasok.
-S. teherautó sofőr, itt megvan az esküvő is (inkább már lakodalom, a rokonok, főleg az ő rokonai körben vonatoznak és énekelnek részegen,az enyémek arcokat vágnak), és van gyerek is meg kertes ház, a városon kívül. Nevelem a gyerekeket, kertészkedem, van egy csomó állatom, hízom, kerülöm az összefekvést, ha tehetem.
-egy másik S. ,vele megvan az esküvő, ha fizetem, lehet gyerek, ha bírom anyagilag és lehet ház is, 30 évre felvett elképesztő kamattal, amit próbálok törleszteni. Vannak világmegváltó gondolatai, de semmi sem jön össze, varrok éjjel-nappal, hogy meglegyen a betevő. Ha van gyerek, akkor azzal parádézik a játszótéren, mély hangon búgva az anyukákkal.Ha nem is csal, de állandó összeköttetésben van az exeivel,ha jönne gazdagabb, lelépne, de azoknak ez a típus szóba sem jöhet.
-V.-vel házasság sosem, gyereket kicsikarhatok, de csak saját felelősségre. Én otthon a családi fészekben, ő mindig máshol, külön baráti kör, külön érdeklődési kör, közös mosógép.
-A. .Esküvő ha megszervezem és fizetem és a családja eleget basztatja miatta. Ház ugyanígy, de tőle maradhatunk a régiben is, bármeddig. Majd megoldom, ha valami nem tetszik. Gyerek lehet, ha már becsúszott, egyedül játszótéren parádézás nem, de ha én is ott vagyok, és viszem utána a babakocsit meg a játékokat meg a szatyrokat, akkor szívesen szemez a többi édesanyával.Dolgozik, de érzi, elrontotta az életét és több járt volna neki. Ő nem csal, sőt még kufirc is van, ha nincs olyan a tévében, amit feltétlenül meg kell néznie.
-P. mindent megígér, sok mindent meg is tesz, esküvő, gyerek feltétlenül meglesz, kégli is, hogy igazából honnan, miből és meddig fogunk megélni, az mindig titok. Az aggodalmaskodástól csíkokban őszülök, hízás garantált, egyre kevesebb szex. Gyerekkel tüneményes,szeretem, ha nincs otthon.Sokat olvasok.

Mintha meggyógyultam volna. Na jó, így könnyű, ingerek híján.
Mingyá' lesz a születésnapom, csak meg kéne írni azt a kívánságlistát, mármint hogy milyen életet szeretnék és ehhez milyen férfit vágyom. Persze a legjobban azt szeretném, ha valami tök jó férfinek lenne ilyen listája és mondjuk pont olyat akarna, mint én, és akkor az ég megadná neki- szóval találkoznánk és így tovább. De így nem lehet, azt mondják! Nekem kell pontosan tudnom, hogy milyen legyen!
Legyen haja. Ne kopaszodjon aranyosan, nekem ne!
Legyen udvarias.
Legyen gazdag.
Öltözzön csodásan.
Egyenlőre csak ennyit tudok. A Milyen-Életet-Szeretnék sokkal nehezebb, rájöttem! Mert akkor például el kell döntenem, hogy egy bicegő, fél szemére rosszul látó, ronda foxi-keveréket akarok-e, vagy méregdrága utazásokat a világ minden elegáns városába, talpig Moschinoba öltözötten. És hát a foxit el tudom képzelni, a másikat nem. Ahogyan igazából nem tudom elképzelni azt a férfit sem, aki elegáns és gazdag és sikeres, mert ilyet csak egyet ismerek/ismertem/ismertem? , és tulajdonképpen ezt sem tudom életszerűen elképzelni.
De mostantól igyekezni fogok, megígérem!

Nyaraltam, és nem, nem szedtem össze egy olasz csávót!
A szerelem épp csak parázslik már bennem, nem kínlódok meg nyavalygok, bár ha újra zenét fogok hallgatni az nem lesz egyszerű. De majd kiderül, egyenlőre nem teszem.
Nincs semmi.

Nemsokára megyek nyaralni!Nem fogom hallani 10 napig, ahogy a szomszédok élik mindennapi, kurva hangos életüket.Most speciel porszívózik, neki a falnak, durván és keményen. Elromlott a tévém, nehezen tudom egy laptoppal elnyomni, de mindent megpróbálok.
Pont úgy, ahogyan megpróbálom elnyomni magamban az ingert, hogy kuncsorogjak S.-nek, ugyan jöjjön el megint és rugdossa az önbecsülésemet be a szekrény alá, legyen olyan jó.A kedd lesz a legnehezebb, akkor ugyanis minden valószínűség szerint titkárnő és család nélkül lesz egy darabig.Na majd akkor kell igazán hősnek lennem!

"Fáj
a fejem, a szívem túl nagy,
és nem tudom, nem tudom hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden,
nekem senkim de senkim sincsen"

Amíg semmi jó sem történik velem, addig itt vannak a vidám dalok!

Ja, és a szokásos, amikor egyszer csak rájövök, minden erről szól.

"Tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van.

Nincs harag"

Jesszusom, hónapok óta először ébredtem mosolyogva, és ez is csak illúzió: vele álmodtam. Csókolt meg belefúrtam a nyakába az arcom, turkáltam a haját és éreztem a parfümjét, marha jó volt! És tojok rá, ha ez nem jelez előre semmit - mert ugyebár megtagadtam mindent a minap, ami nem elég racionális... Ugyanakkor megtaláltam ( nem volt nehéz, hiszen megőriztem!) azt az üzenetét, ami pont egy ilyen kis megérzéses megjegyzésemre reflektál, szóval ha igazán nem is hiszek többé, azért a férfiaknak fent lehetne tartani egy ilyen kis felszínes izét, szeretik, ha olyan aranyosan buták vagyunk, meg hiszékenyek. Csak persze finoman.
Amúgy fura álom volt,voltak némi ruhagondjaim, meg ott voltak a gyerekei, sőt, amikor anyu megjött és el kellett mennem, végtelen ideig fűztem a barna csizmámat, de végeredményben nagyszerű volt!
Hétvégén valaki látta őket, az egész családot, és részletes ( az összes ruhaneműre is kiterjedő) leírást adott róluk, azt mondta fáradtnak tűnt és fásultnak. Hát, összevissza tudnám ölelgetni meg babusgatni, de ez nem az én feladatom. Még csak nem is tőlem kimerült, a fene egye meg!

Azért az milyen fantasztikus tőlem, hogy bár megírok négyféle üzenetet ( rövid, szellemes, romantikus, csipkelődő), de egyiket sem küldöm el. Ami az erényem, az persze lehet a hibám is: óvatos vagyok, de egyre gyávább is. A régi időkben mindig bejött a rámenősségem.
Persze a régi időkben ő futott utánam.
Öregszünk, nincs mese!

Boldogtalan vagyok. Ez nem olyan erős, mint amikor tartott a dolog, és időnként napokra lefagytam, hanem olyan állandóan lappangó ,pöcs érzés.
Rettentően hiányzik, miközben pontosan tudom, hogy értelmetlen volt az egész.
Semmit sem gondolok végig rendesen.
Nem tudom, mit akarok egyáltalán.
Az már biztos, hogy leszámoltam az ezotériával meg a megérzésekkel meg a kis babonákkal, nem mintha eddig hithű lettem volna, de volt bennem egy ilyen "miért is ne működhetne" érzés; vicces olvasni a horoszkópokat, rutinná válhat a napi kártya megnézése, de semmi sem igaz ezekből. Még a kis előre megérzett vagy babonásan tett dolgok sem. Nem hív fel sűrűbben, ha megtartom az előző esmeseket. Nem jön el, ha éjszaka róla álmodom. Egyáltalán, ezekből semmi sem igaz.Nem érdemes ezekre egy percet sem szánni. Viszont akkor teljesen lecsupaszodik az életem.
Azt hiszem, marhára meg vagyok tőle sértődve, hogy nem szeret. Mi az, hogy nem szeret engem?
Értéktelen vagyok, értékes. Izgalmas és kielégítő az életem, dögunalmas és szánalmas. Jól nézek ki ducin is, pocsék vagyok.Megállom a helyem az életben, semmit sem csinálok jól.
Régebben tudtam örülni kis dolgoknak is, most pont határeset, hogy veszek gyönyörű tátikákat az ablakba. Tulajdonképpen minek?
Lenne rá időm, hogy leüljek és átgondoljam, hogy listákat írjak - jó és rossz oldal, de persze nem teszem.Mások is ennyit szarakodnak ezzel, vagy csak én? Sodródok, miközben mélységesen lenézem azokat a nőket, akik mellett van valami határozott pár, és aki miatt nincs önálló gondolatuk meg életük. Na, nekem van! Fasza.
Egy valami vezérfonal kéne, de nem találom. A jóga aranyos, de azért mosolygok rajta. Nem hiszem, hogy mindenkit szerethetünk.
Nem bírom befejezni a pofázást, pedig ez csak önsajnálat, ha visszaolvasom, röhögni fogok rajta.
Na nem baj, majd azt is leírom.

Egész nap azt várom, hogy eljöjjön az este és lefekhessek aludni. Öregszem, vagy az időjárás vagy csak szimplán szomorú vagyok a veszteség miatt?

Pedig tényleg annyira vigyázok, hogy ne jusson az eszembe! Kerülök minden álmodozást és emlékezést, nem olvasok "olyan" dolgokat a neten, próbálom ferde mosollyal azt sugallni, hogy ez így mennyivel jobb.De tegnap lelket kellett ápolnom, és megittuk a pálinkát és egész éjjel ott volt a fejemben.Olyan rohadt szomorúan ébredtem, hogy nem is tudom...egy pirula az erős körmökért, egy a fülzúgás elmulasztására egy meg a szerelem ellen.

Nincs kedvem írni, nincs kedven felkelni, nincs kedvem dolgozni,nincs kedvem mulatozni, nincs semmi. Találtam egy blogon egy verset, és nagyon tetszik, szóval ide...valamicsinálom, ha tudom.

Tehetséges vagyok.
Beleélőképességem kiváló,
beleéltem magam az életedbe mint
Lehetséges verzió.

Időközben változott
a forgatókönyv, átíródott csakúgy
magától, improvizálni pedig izgalmas.
Időközönként, legalábbis.

Nos,
házinyúlbőr készletünk feldolgozatlan, csak
egymást tudtuk kikészíteni. Játsszunk tovább?

Miközben érveket sorakoztatok egymás után/mellé, hogy folytassam-e ezt a viszonyt vagy sem, addig ő nem hív, nem jön, nem ír. Melyikünk az okosabb, hm?

Nem írtam semmit mostanában, mert haragszom rá, meg magamra, meg erre az egészre. Ma írt smst, de nem reagáltam,pedig ez neki nem büntetés. Nekem az csak.

Egy vicces/kedves, egy szomorú.
A rosszabbal kezdem: kicsinál a dolog megint, ha nem a gépem előtt ülök, akkor telefonon piszkálom a barátaimat, hogy csináljanak velem valamit, bármit, mert különben nem tudok felöltözni sem.
A jobb: megint tanújelét adta annak a - számomra - csodás vonásának, amiről már tavaly megemlékeztem itt, ezeken az oldalakon, csak hát ugye kitöröltem az egészet egy józan napomon.(Rezgetem ám a lécet, lerajzolom, közzé teszem, azt akarom, hogy lebukjon - miszerint igenis figyel rám, és büntessen szemöldöke ráncolásával!) Szóval ő még egy olyan generáció, aki valahol e lelke mélyén úriember, nemcsak a kardigánjaiból lehet erre következtetni, hanem a hozzáállásán is, ahogyan a nőkkel bánik. A fülembe susogta, milyen mocskos dolgot fog tenni velem - aztán a szemembe nézve, csókokat váltva a hagyományos módon kiáltozva távozott.

Jelent az valamit, hogy eljő az első munkanap és már itt is van, nálam? Mármint neki, mert nekem persze jelent.
Mikor jön - kedves, mikor megy - közömbös. Én engedtem meg a jegygyűrűs kis rituálét, nekem fáj másfél év után.
Az autóban idefelé rólam fantáziál, mikor elmegy két hétig egy gondolata sincs rólam.
Megnéztem a kis statisztikámat is: az első évben májustól végig 23 eset, tavaly 13. 13!!!! Ez nevetségesen kevés!
Készültem egy nevetséges szónoklattal ( többet érdemlek, mi ez az egész számodra, nem bírom tovább, stb.) ,de nem mondtam el. Örültem neki, mint egy kiskutya.
Most nincs a fásultság, megint a fájóka van, azonnal. Na majd meglátjuk. Új év, mi? Klassz!