Működik a dolog: rákeresek a neten, róla is álmodom. Ennyit engedélyezek magamnak.
Eltelt az "annyi a gyászidő, amennyi a kapcsolat időtartama volt" , ha ez megállja a helyét. Remélem nem 1983-tól kell számítani...Annak a kiheverésére nincs időm.

Voltam esküvőn, elkaptam a dobócsokrot. Hát ennyi.

Azért annyira megvisel, amikor vele álmodom, főleg, mert mostanában csak rosszakat szoktam. Éjjel is úgy volt, hogy valami osztályteremben voltunk sokan, és próbálok nem rá nézni. Ő meg le sem szar. Azt hiszem, kifejezetten kudarcként élhetem meg bátran, hogy nem jött el az osztálytalálkozóra, és nem keresett azóta meg semmi. Eddig elmísmásoltam a dolgot, és ezt egy felnőttes, komoly, felelősségteljes döntésnek próbáltam beállítani, de kudarc, sima pofonvágás.
Ma vidám hangulatnak nézek elébe, úgy érzem, bár a horoszkópom (háháháháhhá) egész júliusra vidám mondatokat vág a fejemhez - hiszen ez a SZÜLETÉSNAPOM ideje, és hogy ez marha jó. Női magazinok szerint júliusban rám talál az igaz szerelem, jó, mi?

Azt hittem, eljön az osztálytalálkozóra, de nem fog. Kedvesen meg is indokolta, de ....na mindegy, bánkódom, nem kellene. Előkerültek a minap a régi összejövetelről képek, na azokon látszik rajtam a könnyedség, mert bár állandóan egymás mellett állunk, én ilyen hányaveti voltam. Most nem sikerült volna, és ezt ő nagyon jól tudja. Ja, meg okos is.

Na most már szívesen járnék valakivel!

Igen, most már egészen biztos, hogy marha nagy ötlet volt ez az összefekvés! Lehetőséget ad arra, hogy egész nap ilyesmiken rágódjak: neki sem volt jó, mert vacak vagyok, és kelletlen és kövér.
Itt a tavasz, juhéjjjj!

Ahogy a hormonok a helyükre kerültek úgy megint elkezdtem a hettyegésre gondolni. Ez mondjuk jó hír, csak a megvalósítása nem egyszerű, mert kevesen állnak sorba itt az ajtóm előtt, akik szívesen lefektetnének. Akik mégis, azokat nem akarom. Aztán van egy lehetőség, akivel - emlékeim szerint - remek volt a szex mindig is, fél annyira az elköteleződéstől, hogy vigyáz, ne legyen gyerek és szabad préda.
És akkor megtörténik, és egyáltalán nem jó. Azt még nem tudom, hogy ahhoz képest nem jó, ami a múltkoriban jó volt, úgy másfél évig, vagy sosem volt jó, csak valami lelkesedés a részemről azzá tette? Isten látja lelkemet, szeretném élvezni az érzelmek nélküli szexet! Most viszont úgy néz ki, erre nem vagyok alkalmas, és ez persze elszomorít, mert bővül azon dolgok listája, amikre nem vagyok jó:
-nem vesznek feleségül
-nem csinálnak velem gyereket
-nem tartanak "örök-szeretőnek" maguk mellett
most ezek jutottak eszembe. Na mindegy, azért még dolgozni fogok a probléma megoldásán - mondjuk sokat segítene, ha ez a legutolsó alkalmi partnerem ilyeneket mondana például, hogy jaj de jó volt veled, vagy hogy ó bár megismételnénk megint. Tudom, tudom, túl sok könyvet olvasok, túl sok filmet nézek, irreálisak az elvárásaim.

Jesszusom, már január közepe van! Tulajdonképpen semmi nem történik. Fáradt vagyok ettől a hónaptól. Annyira sok időt töltök a facebookon, hogy nem jut eszembe itt is írogatni, bár valljuk be őszintén, nincs is mit.
Mégsem lesz kutyám még egy darabig, egyszerűen nem merem lekötni magam vele, ilyenkor látszik, mennyire egyedül vagyok - legalábbis logisztikailag. Ha bármi közbejönne, kit piszkáljak, hogy vigye le a kutyámat? Hosszú töprengés következménye ez, de nincs kedvem leírni.
Hormonok jönnek rendbe szépen lassan, megint jógázni kezdtem, nem ártana futni is tavasszal, mert így nem fog változni a körméretem sosem!
Szilveszterkor tarot-kártyát húztunk, nekem a szerelem jött ki, örültem!
Kábé ennyi.