Ahogy a hormonok a helyükre kerültek úgy megint elkezdtem a hettyegésre gondolni. Ez mondjuk jó hír, csak a megvalósítása nem egyszerű, mert kevesen állnak sorba itt az ajtóm előtt, akik szívesen lefektetnének. Akik mégis, azokat nem akarom. Aztán van egy lehetőség, akivel - emlékeim szerint - remek volt a szex mindig is, fél annyira az elköteleződéstől, hogy vigyáz, ne legyen gyerek és szabad préda.
És akkor megtörténik, és egyáltalán nem jó. Azt még nem tudom, hogy ahhoz képest nem jó, ami a múltkoriban jó volt, úgy másfél évig, vagy sosem volt jó, csak valami lelkesedés a részemről azzá tette? Isten látja lelkemet, szeretném élvezni az érzelmek nélküli szexet! Most viszont úgy néz ki, erre nem vagyok alkalmas, és ez persze elszomorít, mert bővül azon dolgok listája, amikre nem vagyok jó:
-nem vesznek feleségül
-nem csinálnak velem gyereket
-nem tartanak "örök-szeretőnek" maguk mellett
most ezek jutottak eszembe. Na mindegy, azért még dolgozni fogok a probléma megoldásán - mondjuk sokat segítene, ha ez a legutolsó alkalmi partnerem ilyeneket mondana például, hogy jaj de jó volt veled, vagy hogy ó bár megismételnénk megint. Tudom, tudom, túl sok könyvet olvasok, túl sok filmet nézek, irreálisak az elvárásaim.