Háháháháhá, annyira meg van lepődve tőle, hogy nem az van, amit akar! Megáll az eszem, meg persze rohadtul tetszik is; milyen jó, nekem való férfi ez, megszokta, hogy az van, amit ő eltervez, nyertes egy darab, imádom!
Mert arra azért nem merek gondolni, hogy annyira de annyira velem akar hálni, hogy nem bír magával.Pedig ez a verzió is jó lenne, jaj de klassz kis numera vagyok. aki nem dughat, az nem fog mosolyogni többé az életben.
És hát a sci-fi verzió: hiányzom neki, mert ....kedvel.
Öncenzúra ez, mondom! Még leírni sem merem, hogy szeret!
Szóval hiányérzete van, akarja a húsom, kényelmetlen kis kanapét akar, meg selymes bőrt, macskaszőrt és párás tekintetet.
Én meg őt.

Olyan erős az öncenzúrám, hogy magam is meglepődtem tőle! Azért van néhány megosztható mondatom.
Olyan, mint a többi, ha nemet mondasz neki, teperni kezd.
Ha biztos lennék benne, hogy ilyen egyszerű az alaprecept, már a felesége lennék.
Persze nem olyan, mint a többi, hanem sokkal jobb, az egyetlen.
Öregszem, de siettetem az idő múlását, milyen vacak dolog ez!Legközelebb október végén lehet valami fizikai kontaktusom vele, de remélem néha felhív. Én csak rá gondolok.

Most meg már lenne miről írnom, de egyrészt nem merek - félek a lelepleződéstől, nem az enyémtől, azt letojom, ; én olyan büszke vagyok rá, hogy egyáltalán ismerem, hát még arra, hogy öt centiről nézhetem a szemét, amikor fölém támaszkodik!Olyan büszke vagyok rá, mint valami még-semmit-sem -tudó kamaszlány, kényelmesebb azt gondolnom, hogy ez nem egy szemét megcsalás, hanem a világ valahanyadik csodája.Miatta félek.
Másrészt nem egészen egy nappal utána még csak hüppögök a szerelemtől.
Rossz meg jó: szeretem.

Viszont nincs miről írnom.
Tegnap egy vagy több szúnyog megrágott.