Most meg már lenne miről írnom, de egyrészt nem merek - félek a lelepleződéstől, nem az enyémtől, azt letojom, ; én olyan büszke vagyok rá, hogy egyáltalán ismerem, hát még arra, hogy öt centiről nézhetem a szemét, amikor fölém támaszkodik!Olyan büszke vagyok rá, mint valami még-semmit-sem -tudó kamaszlány, kényelmesebb azt gondolnom, hogy ez nem egy szemét megcsalás, hanem a világ valahanyadik csodája.Miatta félek.
Másrészt nem egészen egy nappal utána még csak hüppögök a szerelemtől.
Rossz meg jó: szeretem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése