Tényleg túl sok vacakot látok magam körül, valószínűleg ez is csak lelomboz. De ezt hogy lehet kikerülni?
A legtöbb egyedül van, mint én. Akinek van kapcsolata, az  a/ nem dug benne jó ideje;  b/ valamelyik fél kikacsintgat az egészből; c/ már mennek is külön ( jó esetben. Rossz esetben együtt laknak a halálukig, boldogtalanul.)
Mondjuk kéne keresni boldog embereket és megfigyelni őket. Amálkám házas ezer éve, és nem bánta meg sosem, náluk csak a pénztelenség szokott bajt okozni, de amúgy tényleg példaértékűek. Mondjuk vele találkozni - ez úgyis aktuális már.
Eszternek új kapcsolata van és ragyog. Ágota teljes életet él és idősebb nálunk - én már ezt a 45.5-t is katasztrófának érzem.
Amúgy találkozni fogok V.-vel, kíváncsi vagyok már rá.Komolyan, nagyon remélem, hogy a német meló bejött neki.
Elég sokáig megálltam, hogy ne nézzem meg, A. ír-e valamit a fb-on, de tegnap nem bírtam tovább. Kint volt megint, van róla kép. Alszik, kanapén, másoknál. Kicsit duci. Kiskutyám.

Új hét, a végén már március. Futunk. megpróbálunk háromszor vagy négyszer egy héten, még a távot is belőttük és ráadásul együtt sikerülni is szokott! Ez tényleg jó lesz.
Még a nyakam meg a vállam is fáj minden reggel - arra sem ártana mocorognom kicsit. Csak hogy jobb legyen. Érdekes, teljesen jókat alszom mostanában. Mondjuk a fülzúgásom meg bedurvult.
Sok munkám lesz a hétre ami azért jó, mert iszonyúan nincs pénzem.
Na így.
A többi le van tojva, csak néha a szégyen van, de az is múlik.

És tényleg el lehet jutni odáig, hogy akkor inkább ne legyen semmi ez ügyben.
Az ezósok/közhelyesek szerint ekkor fog megtörténni a csoda.
Aham.

Ma lementünk futni, ami szerintem klassz! Kicsit most zabálós vagyok - betudom a sötétnek meg a hidegnek meg a rossz hangulatomnak, de nem örülök. Liszt nem, de minden más.
Már péntektől mindenféle programokkal tömöm meg a hétvégét. Túlélés.

Ma minden minden minden. Megy a Való Világ és eszembe jutott Prága. Mi dugtunk volna a titokszobában.

Keresni csak egy szeretőt. De nem olyat, mint A. volt, hogy független és akkor lehetne akár több is. Csak szeretőt. Ha lenne, aki lefeküdne velem akkor kikerülhetném a szerelmet. Ügyesen.
Hetek óta tervezem azt is, hogy főzök pudingot, aztán mégsem csinálom.

Nem tudom, merre induljak el. Még azt sem tudom, hogy az lenne-e a helyes út, hogy hagyjam, majd történnek a dolgok vagy kezdjek valamit el huszárosan?
Írjam le, amik a felmerülő lehetőségek? Jó,miért is ne. Ez ezért van.
1. Csendben maradni egy darabig - levonulni a facebookról, nem pofázni mindenkinek mindent az érzelmeimről meg a kétségeimről, csak mosolyogni meg hallgatni. Hallgatni. Egy darabig.
2. Felhívni a pszioizét és időpontot kérni.
3. Írni S.-nek, hogy nincs-e kedve újra megpróbálni, persze okosabban és ügyesebben a részemről.
4. Kitalálni leírni és betartani napi rutinokat.
5. Kicsicsázni magam és igenis keresgélni és menni és próbálkozni.
6. Minden régi dolgot felszámolni és csak újakat keresni.
Most ezek jutottak eszembe, de lássuk részletesen az összeset.

1. Ez szépen passzolna a tegnapi hellingerhez. Mondjuk kijelölni a március ....10-ét, vagy a március harmadikát de addig csinálni. Levonulni : nehéz. Szeretek pofázni, szeretek jó kis üzeneteket meg képeket kirakni, Etelka oldalt mindenképpen csinálnom kell, Titkosat meg szeretném, akkor nem sok marad, legfeljebb a nyilvános. Elég? Kevés? Marhaság?
2. Na jó, ezt mindenképpen meglépem.
3. Ez....izgi. Mondjuk megléphetem holnap délelőtt, aztán ha nem, akkor mehet a duzzogó csend még könnyebben, ha igen, akkor valaki végre megdugna. Tudnám csinálni ügyesebben? Talán. Most már ugye tudom, hogy mindenkibe beleszeretek,  akit közel engedek magamhoz, szóval ha megint ez történne, akkor tudnék szólni és leállni. Amiért még a dugáson kívül jó lehet: az izgalom, a mindig napra kész forma ( én és a lakás) és az, hogy ő tényleg egy enbéeggyes férfi - méltóságon aluli szerető nem kellene.
4. Ennek mondjuk neki kéne állni már ma.
5. El lehet kezdeni. A tavaszi divat úgyis most kezdődik, már ma megcsinálhatom a füzetet. A menés meg benne van a négyes pontban.
6. Talán fokozatosan menne, mert ha holnap írni akarok S.-nek, meg hétvégén V. jelentkezni fog, akkor ugye elvágólag nem lehet ezt megtenni. Meg hát kire is gondolok? A.-ra. De neki ügyesen nem írok és nem beszéltünk a január 4-i telefonbeszélgetés óta. Ami a kórházban volt. És aminek az volt a vége, hogy majd beszélünk, ő mondta... mert nem tartom számon, aha. Ha csendben lennék, akkor azt észrevenné, amennyiben figyel. És nem változna semmi, ha nem...
Nem is rossz terv.

Tegnap már annyira kivoltam, hogy ma elmentem Hellingerezni. Persze nem beszélhetek róla.
Sírtam, meg minden.
Ma elkezdtem masszívan utálni A.-t. meg mindegyiket. Nem hiszem persze, hogy ez a helyes út, de ez van. Jó eséllyel szépen megint bezárom magamat, klassz lesz.

Néha azt képzelem, hogy ha nem adok magamról neki valami életjelet, akkor azt hiheti, már túl vagyok rajta, és nem tud hozzám visszajönni. Néha utálom. Szeretnék időnként marha nagy csendben lenni, hogy ....hogy megijedjen és gondoljon rám meg keressen ( 12 éves vagyok, igen). Néha meg azt hiszem, jusztis azt kell sugallnom magamról, hogy minden rendben. Még mindig előfordul, hogy csak miatta írok valamit, hogy amikor elolvassa az tetsszen neki. Vicces. De istenigazából teljesen mindegy, mit teszek. Mostanában szükségem van régi emberekre, de nem írok nekik mégsem, mert nem bírok.
Hormonoktól nem lehet - kerek-perec megmondta a dokim. Egy közepesen hülye női magazin szerint ez az érzelmi kiürülés, és sportolni kell meg elengedni, ugyebár.
Na majd akkor így.

És amikor bemegyek a városba azt várom, hogy összefutok vele. Óriási.
És persze sosem futok.

A.-val álmodtam, hosszú volt és bonyolult; elképesztő tájak voltak benne meg természeti dolgok, óceán és hegyek meg furcsa épületek; valami őrült magas toronyházra fel is akartam menni vele. Összeölelkezve magyaráztuk, hogy miért is kellett szakítanunk, de valahogyan mégis az sült ki belőle, hogy ő nem akarja, hogy mások is tudják, meg ne legyen ennyire komoly. Megsértődtem, bár beláttam, hogy igaza van. Persze el is tévedtem egyedül, meg elkavarodtam nélküle, mert nem tudtam olyan gyorsan úszni a hullámokkal szemben. Bonyolult színes furcsa álom volt.
Lassan tényleg ideje, hogy nyom nélkül lezárjam.

Oké, sosem lesz családom: férj, akivel összeházasodunk meg várjuk a kisbabát, aztán a kisbaba, meg még egy. De akkor mi lesz?
Már unom nézni reggel a horoszkópját, ami szerint jár valakivel.
F. panaszkodott nekem tegnap este, hogy együtt dolgozott egy vonzó férfivel pár napig, és küldte neki a jeleket, de az illető nem fogadta azokat, és hogy ez azt jelenti, hogy ő, mármint F. nem varázslatos.
Rossz hírem van: senki sem az. Másrészt én csodálatosnak tartom, hogy egy férfi esetleg hűséges valakihez és nem használja ki a kínálkozó alkalmat.
Januárban én éreztem a csíráját annak, hogy idén varázslatos leszek, de nyomtalanul elmúlt. Felszedtem 2-3 kilót, nem mozgok még a hasam miatt, utálom. Csak ne az legyen, hogy "minek legyek viszonylag normális méretű, senki sem értékeli".
A tavasz meg még messze.
Miközben csörtetek előre folyton ott motoszkál bennem, hogy nem csinálok jól semmit. Drága pszichológus híján azt kell hogy mondjam, ez a gyerekkori varázslatos létezés hátulütője. Akkor az voltam, csak elmúlt.
Kaptam telefonszámokat orvosokhoz, de ha csak felír egy nyugtatót, akkor nem kell. Előtte inkább végigjárom a hormonos utat.
Dolgozni kellene, sokkal serényebben, mint ahogyan teszem, ugyanis dolgozni muszáj.
Ja, azt mondtam, hogy egy régi kuncsaftnak látom az életét, ahogyan révbe ér? Munka nélkül, különösebb varázslatos képességek nélkül, pusztán akaraterőből: mindig tudta, hogy kábé így akar élni és megcsinálta.
És én hogyan akarok élni? Tényleg gőzöm sincs.