Alec Baldwin filmeket bámulok, rém kellemetlen! Na jó, a tegnapi (marha rossz) filmje után rájöttem, hogy miért: a dús, egyenes haj, a szőrös mellkas és az a foghatós, kemény húsú alkat. Egyszerűen csak nosztalgiázom.

Utálom a hormonjaimat. Most normálisan működnek, ami annyit tesz, hogy vannak napok, amikor majdnem minden férfi tetszik nekem, aztán persze lecsökken a normális számra, amikor egész világon csak egy. Nem tudom, melyik a nagyobb szívás.

Elszoktam innen, pedig kettőt is álmodtam, az egyiket már régen, és dióhéjban annyi volt, hogy azért nem jár többé hozzám, mert anyuval együtt rendkívül vallásosak lettek...Én meg erre valami csuda cinikus viccet megeresztettem neki, amitől láttam, hogy meginog a meggyőződése. de nem volt boldog végkifejlet, sajnos.
Na, ma éjjel meg sok-sok ismerős között csak nekem beszél, cinkosan, bele néz a szemembe és azt sugallja, visszajön suttyomban hozzám. Aztán meg egész éjszaka csak vártam, de hiába.

Direkt nem írok ide, a nyafogós blogomra, hogy ne dédelgessem a dolgot. Na de mit tegyek, ha azt álmodom, hogy a nagy nyilvánosság előtt odalép hozzám, és szájoncsókol, de úgy, hogy majdnem összerogyok? Azután ide-oda hurcol a szigeten (ez valami olyan lehet, mint a Gyereksziget, mert tele van gyerekcsoportokkal, meg bungalók, meg hajók kötnek ki, azon is sok gyerek), és megpróbál valami félreeső helyen megdugni. Persze nem találunk félreeső helyet, arra ébredtem, hogy már a Dunában vagyunk és ott próbálkozunk, egy zsúfolt mólónál.
És mit ne mondjak, marha jó volt!