Egyszerűbb lenne persze, ha többé már nem álmodnék vele. A minap Győrben, tegnap itthon. Pedig a tegnapiban csak beszéltünk, sőt, cikiztem a feleségével. Rövidke álom volt, de olyan meglepő, hogy azután minden egyes visszaalvásomban azt magyaráztam mindenkinek, hogy képzelje el, megint vele álmodtam!
Ma meg ezt találtam egy másik blogban:
Karikagyűrűjéért nyúl.Az élet didergetően idegennek hat itt, ahol a romantika luxus.

Szerintem az teljesen jó bennem, hogy amikor olyan életet látok, vagy egy más ember életének egy olyan részletét, ami nekem is nagyon tetszene, akkor nem irigykedem,meg nem kezdek el azon töprengeni, hogy mi benne a rossz, viszont az meg rossz bennem, hogy ezektől a helyzetektől valahogyan ledermedek; csak azt veszem észre, hogy nekem nincs, vagy én nem vagyok olyan, de nem gondolkodom el rajta, hogyan tehetném meg én is. Na ez túl hülyén lett megfogalmazva! De az egészen biztos, hogy az egész ezoterikus-agybabelemenős-mástkielemzős-megmagyarázós vacakban egy igazság van: visszamenni odáig, amikor még elégedett voltam és megnézni, az mi is volt pontosan. Meg visszaemlékezni rá, miket szerettem volna nagyon és azt miért is? Mint ez a kutya-dolog : szerettem, amikor kutyám volt, jó volt vele mászkálni, meg szeretem, hogy gondoskodni kell valamiről. Meg tegnap a Gabiék új háza: valamikor szerettem volna pont ilyen gyönyörű házban élni, aztán ez teljesen kiment a fejemből. Vágyni valamire. Meg szerelmesnek lenni, mit tudom én.Az egész viszonyból az hiányzik a legjobban, a hettyegés is, persze, meg hogy el lehetett mondani, van valakim, sőt, maga a tény, hogy az a valaki egy VALAKI, egy csomó ilyen felszínes cucc is, de a szerelem, na az nagyon hiányzik, még ha teljesen felesleges is volt. Disznók elé gyöngyöt szórni - és ez nem azt jelenti, hogy minden férfi disznó, csak ez a mondás illik ide. Azt hiszem.

Nem is olyan könnyű ez a kutya-dolog, félelmetesen emlékeztet a párkeresésre, legalábbis az enyémre. Amelyik tetszik, az fiú és nem lány, a másik már elkelt, a többi nem pont olyan, mint amilyet szeretnék.
Csak az a különbség, hogy azt el tudom képzelni, hogy sétálunk, fürdünk, vacsorázunk, azt nem, hogy egy férfivel ezt teszem.
Amúgy nagy leltározásban/kidobálásban/elpakolásban vagyok. Remélem ,ez valami jót jelent!

Ja, és az autó attól még maradjon, a hátsó ülésen pokróccal. Egy szép pokróccal.

Egyre jobban szeretnék kutyát megint, csak sajnos egyre inkább elhiszem anyámnak, hogy ha kutyám lesz, akkor lőttek a párkapcsolat reményének is. De kérdem én, és ha egyszer az életben nem olyan önimádó pasasom lenne, amilyenek általában voltak, hanem mondjuk egy olyan, aki szereti az állatokat??? Elképesztő még a feltételezés is! Ha belegondolok, hogy legutolsó szerelmemnél is csak aranyhalak lehettek, azok is a lányok miatt...állatbarátot akarok! Semmi kivetnivalót nem találok benne, ha egy férfinek akár macskája van!
Teljesen fel vagyok lelkesülve ettől az újszerű megközelítéstől!
( Remélem, persze, hogy nem vizslája lesz, vagy német juhásza, vagy nem lesz lovas ősmagyar...na jó, nem kezdek el rinyálni!)