Tegnap találkoztam valakivel, aki hirtelen rájött, hogy odavan értem. Ez nagyon kellemes állapot, mondjuk némileg kínos is, mert most perpillanat nem érdekel a dolog a nyilvánvaló okok ( A.) miatt.
Én felajánlottam a baráccságot - milyen banális! -, kíváncsi vagyok, mi lesz, minden fronton mi lesz. Mit szól A., mert persze mindent elmondtam neki - szerintem nemigen éri meg már az elején titkolózni, ráadásul ő is el szokta mondani nekem az találkozásait a régi nőkkel, barátnőkkel - , meg összetörtem-e valaki ....na jó, azt nem gondolom, hogy a szívét, de a lelkivilágát a NEMmel. De ez az ő dolga, főleg az érdekel, A.-nak ez milyen: ragaszkodóbb lesz-e hozzám ( milyen hülye kifejezés!), vagy meginog a bizalma.

Péntek délután értem jött, vittem át kaját meg kutyát, este egy hegyen kutyasétáltunk, ültünk egy paplanernyő kifutón és néztük a tájat. Otthon vacsorát csináltam, ettünk, néztünk egy Columbot, aludtunk, reggel kivittem a kutyát a kertbe, a teraszon olvasgattam, reggeliztünk, lesétáltunk a Daubnerbe fagyizni, egédet főztem, ettünk, teraszon olvastam, aludtam a kanapén hozzábújva, zenéz hallgattunk, hazahoztuk a kutyát, elmentünk neki gyönyörű cipőt venni meg anyukájának virágot.
10/10