Beteg vagyok, alig kapok levegőt de szexeseket álmodom. Ha megint jól leszek meg majd húzom a szám mindenre.

Már megint az álmaim. Érdekes - nekem legalábbis - , hogy volt ugye egy kapcsolatom, mármint volt több is, de most a legutolsóra gondolok, amit kapcsolatnak lehetett nevezni. ( "minden szerelmi kapcsolat kudarc, amely nem végződik házassággal" Updike ) Ott rendben volt a szex, sőt, amíg nem volt kapcsolat, addig fenomenális volt, együtt élve meg jó közepessé vált, lemaradt belőle a szerelem, én csalódott voltam, ő megbántott. Elvitte a cica az egészet. Ez után egy évig semmi sem volt az életemben, nem szerettem senkit, ja, engem szeretett valaki de én őt nem. Aztán jött ez a viszony, és szerelmes lettem, és a nagy semmi után az övé lettek az álmaim, nem vad kefélősek, hanem érzelmesek, rám nézett meg ránéztem meg megérintettem az arcát, ilyenek. Akkor hökkentem meg először, amikor a szép boltos fiúval kezdtem el álmodni, vele is ilyen kis kedveseket, de akkor is érdekes volt! Csak üzleti kapcsolatunk volt, fiatalabb vagy 15 évvel és egyáltalán, nem sok gondolatot szántam neki napfénynél.És ami meg most van, hogy elkezdtem a filmgyárban dolgozni, és találkoztam az új kollégákkal, konstatáltam, hogy egyik sem valami ígéretes, majd olyat álmodtam az egyikkel, hogy a fal adta a másikat! Később persze megkedveltem, jókat csevegtünk de semmi észbontó, viszont az álmok megmaradtak, ma reggelre is leesett az állam, mert rettentő jót hettyegtünk az éjszaka! És nem csak kitalálom, hogy ő volt, aztán meg bárki, mert ínség van, hanem emlékszem, szép volt a szürke pulcsija az ősz hajához. Már ameddig rajta volt. Na ennyit az álmaimról.

Azt írta a névnapomra, hogy: Boldog Névnapot!
És mivel ezt már nem munkaidőben írta, nem lehetett a titkárnője, meg hát amúgy sem; nem hiszem, hogy benne vagyok a rendszerben : gyerekek évzárója, házassági évforduló, apósom születésnapja,viszonyom nevenapja.
Lehet hogy a telefon emlékeztetőjében vagyok benne, fogalmam sincs, nem használom ilyesmire a nokiát, én vagy emlékszem az ilyen nevezetes izékre vagy sem nem.
Visszaírtam neki egy kis kedveset, de arra már nem reagált.

"Ne menj vissza a régi cukrászdába,
ne tömd magadba a sok minyont hiába,
mert nyitva van, de mégis be van zárva,
mert ingyen van, de mégis nagyon drága.
De a remény hal meg utoljára!"
A HS7 gondolom nem az én szerelmi életemről írta ezt, de nagyon eltalálta!

Basszus, annyira fáj! Mi a rossebbnek beszélget velem utána, öltözne és húzna a vérbe, akkor egyrészt haragudhatnék rá, másrészt nem rágódnék minden egyes mondatán, napokig. És ne gondolja a Kedves Olvasó, hogy ilyen kis kedves semmiségeket idézgetek fel sírva, hogy milyen jó vagyok meg szép meg szolgálatkész, nem, nem, azon rágódom, amiket a hétköznapjairól mesél, saját magáról, persze; ez a perverzióm, kínosan ügyelek rá, hogy akibe szerelmes vagyok, az le se szarjon, vegye természetesnek, hogy milyen jó vagyok, szép és szolgálatkész.
A kis dolgairól mesél, a reggeli gyógymasszázsról, egy vacsoráról, egy munkával kapcsolatos utazásról, arról, hogy figyelmetlenségből meghúzta a kocsi ( de paraszt vagyok! ez nem kocsi, autó. Nagy. Szép.Szeretem.) oldalát. Én meg utána megpróbálom őt elképzelni ezekben a szituációkban, akkor is, ha olyan sok a dolgom, hogy alig látszom ki belőle, akkor is, ha aludnom kellene, fürdéskor. Fogmosáskor. Tévézés közben. Ha szomorú zenéket hallgatok. Ha boltba megyek.
Egy kicsit segít, ha beleolvasok a "Puha-neon-fejlövés"-be, akkor megpróbálom meggyőzni magam, hogy sekélyes az élete és meg fogja únni, hogy a keblére ölelhessen egy roggyan negyvenes varrónőt, felültesse a nyeregbe és belelovagoljanak a naplementébe!

Egész nap esik. Egész nap a szomorú zenéimet hallgatom ( nem nehéz, javarészt csak szomorú zenéim vannak). Nálam volt ez az ember, szívemnek csücske. Hát érdekes volt, mint mindig!
Azt mondta, a gyerekei kicsit kilógnak a sorból az iskolában, mert hogy rendes, működőképes családban élnek, egy anya, egy apa,a hagyományos módon. Mondja ezt az ember hanyatt fekve az ágyamon, anyaszült meztelenül egy igen alapos kefélés után. Hagyományos családmodell, hm?
Vajon jobban szeretnék az a nő lenni, aki élete párja, vele kel és fekszik, aki mellől két-három hetente elmegy dugni, vagy jó ez így ( a kérdés természetesen költői - nem jó.)?
Szeretnék egyszer eljutni odáig, hogy rendbe rakjam ezeket a dolgokat a kisméretű agyamban.
Na és majd akkor fogok tudni valami tisztességes célért küzdeni.
Álmomban szakállas volt. Az ő álmában éppen ...leszoptam.

Megint találtam egy találó dalszöveget.
Szeretni
szeretni
szeretni
szeretni
szerinted annyi, hogy jössz.
Hiperkarma
Néha annyira dühös vagyok rá, hogy nem szeret.

Hajnali háromkor hirtelen felébredtem, ami nem meglepő, mert rettentően izgulok az utazás miatt. Az volt a nagyobb baj, hogy az agyam teljes sebességre kapcsolt, kénytelen voltam lecsatolni a pórázról. Kisietett a lakásból, felgyújtotta a lépcsőházi világítást és lerobogott a lépcsőn. Kint az utcán vetett egy pillantást a macskáknak kitett tányérokra, hátha meglátja a sünt, aki ott szokott eszegetni. Egy pillanatra megtorpant az úttestnél, először a villamosos-fogaskerekűs útvonalon akart haladni, de nem bírt magával, és átrepült a dombokon. Hegynek hívjuk, de azért csak domb, bár ez nem von le semmit az értékéből! Megtalálta a házat (tavaly nyáron egyszer direkt arra sétált, mert rém kíváncsi volt), és egy újságban olvasott információ szerint az emeletre ment, a hálószobába. A hálószobát meg már ismerte, mert benne volt a képe a Lakáskultúrában (a nemzetközi hírű műgyűjtő házaspár igényes otthona volt ez), úgyhogy megkereste a kortárs festmény alatt álló dizájnos franciaágyat, és megtalálta, akit keresett. Nem volt összebújva anyuval, és kicsit nyitott szájjal lélegzett, az agyam szeretettel nézegette az összegyűrt arcot. Aztán bebújt a takaró alá, és megsimogatta a fájós derekat. Kicsit tétovázott, de mégis megtette: lejjebb, a gerinc tövénél is csikizte kicsit, hogy rólam álmodjon.

Amikor közben felajánlottam neki, hogy a számba veszem, de nehezemre esett kiengednem a combjaim közül - elhangzott az ominózus " hívd el egy barátnődet" mondat.
1. olyan, mint a többi férfi ( ez egyszerre szomorú és vidám tény).
2. könyörgöm, miért nem vesz magának egy ilyen élményt, megteheti!
3. széles mosollyal azt feleltem, ha szerez nekem egy olyan kaliberű férjet, mint ő, akkor megoldom .De azt már nem értem, hogy ettől a mondattól nem azon rugózott, hogy mit fogunk tenni hármasban ( mondjuk semmit, mert én belehalnék a fájdalomba), hanem azon, hogy milyen legyen az a férfi. Önimádó? Látens buzi? Vagy egyszerűen a szívén viseli az életem jobbra fordítását?

Azért ez a blog veszélyes terep. Olyasvalaki szeretné olvasni, aki nem tudja, hogy vele is szoktam álmodni. Hát hová lesz így a spontaneitás? És ha csak magamnak írok, ahogy mondani szoktam, álszerényen...akkor tényleg, minek?

Álmaim férfija, mert álmodom vele. Először csak keveset, bátortalanul, mára már teljes éjszakát. Ide-oda mászkáltunk, féltem, hogy meglátják az ismerősei - velem van, de ő nem izgult ezen.
Aztán meg egész nap vártam, de nem jött.
Aztán meg írtam neki smst, de nem válaszolt.
Hát mit ne mondjak, le tud lombozni!

Amikor játszóruhában látom ( ...játszóruha a londoni ing, a kasmírkardigán, a kézzel varrott bőrcipő...háháháhá! Minden viszonyítás kérdése, ugyebár),olyan, mint a gimiben.
Azt azért egyszer megkérdezem tőle, hogy mi lenne vele, ha otthon nem csavarnák folyamatosan a tökét (képletesen, persze!), tudna pihenni meg leereszteni, vagy belebolondulna abba, hogy azt csinálhat, amit akar. Mert mostanában szerintem csak én vagyok olyan neki, ami a saját programja.
Ez vicces így leírva. De igaz.

És ha már jobban szeretném, hogy valaki szeressen, mint azt, hogy én szeressek valakit? Akkor lesz vége az egésznek, azt hiszem.

Olyan szempontból nagyszerű ez az egész napos/egész hetes szívás a filmgyárban, hogy nincs időm a gondolkodásra. Pedig néha történnek dolgok velünk - ó, igen! -, de nem érek rá azon tépelődni, hogy ez most a megalázó helyzetek csúcsa vagy egy kellemes kis szex egy vonzó idegennel. Viszont értelmes emberek, meneküljetek! Vettem egy fengsuis könyvet, és nem félek használni! Most kell szereznem sürgősen egy iránytűt, és azután mint boldog második feleséget láthattok viszont! ( mér', fontos a hit, nem?!)

Ez egy olyan férfi ez, ha akarja, ha tényleg akarja, akkor megoldja valahogyan!
Lenne még mit áradoznom, de nem szabad. Meg irtó kevés volt belőle, még ezt a keveset rágicsálom/forgatgatom/felidézem egy darabig.

Háháháháhá, annyira meg van lepődve tőle, hogy nem az van, amit akar! Megáll az eszem, meg persze rohadtul tetszik is; milyen jó, nekem való férfi ez, megszokta, hogy az van, amit ő eltervez, nyertes egy darab, imádom!
Mert arra azért nem merek gondolni, hogy annyira de annyira velem akar hálni, hogy nem bír magával.Pedig ez a verzió is jó lenne, jaj de klassz kis numera vagyok. aki nem dughat, az nem fog mosolyogni többé az életben.
És hát a sci-fi verzió: hiányzom neki, mert ....kedvel.
Öncenzúra ez, mondom! Még leírni sem merem, hogy szeret!
Szóval hiányérzete van, akarja a húsom, kényelmetlen kis kanapét akar, meg selymes bőrt, macskaszőrt és párás tekintetet.
Én meg őt.

Olyan erős az öncenzúrám, hogy magam is meglepődtem tőle! Azért van néhány megosztható mondatom.
Olyan, mint a többi, ha nemet mondasz neki, teperni kezd.
Ha biztos lennék benne, hogy ilyen egyszerű az alaprecept, már a felesége lennék.
Persze nem olyan, mint a többi, hanem sokkal jobb, az egyetlen.
Öregszem, de siettetem az idő múlását, milyen vacak dolog ez!Legközelebb október végén lehet valami fizikai kontaktusom vele, de remélem néha felhív. Én csak rá gondolok.

Most meg már lenne miről írnom, de egyrészt nem merek - félek a lelepleződéstől, nem az enyémtől, azt letojom, ; én olyan büszke vagyok rá, hogy egyáltalán ismerem, hát még arra, hogy öt centiről nézhetem a szemét, amikor fölém támaszkodik!Olyan büszke vagyok rá, mint valami még-semmit-sem -tudó kamaszlány, kényelmesebb azt gondolnom, hogy ez nem egy szemét megcsalás, hanem a világ valahanyadik csodája.Miatta félek.
Másrészt nem egészen egy nappal utána még csak hüppögök a szerelemtől.
Rossz meg jó: szeretem.

Viszont nincs miről írnom.
Tegnap egy vagy több szúnyog megrágott.

Hétfőn ijedtemben és szégyenemben kitöröltem minden eddigi bejegyzést, de rájöttem, hogy ez az én életem. Az én szerelmem és az én gondolataim. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy lebukás esetén elveszteném az egészet. Akármikor elveszthetem. Akármiért.