Már megint az álmaim. Érdekes - nekem legalábbis - , hogy volt ugye egy kapcsolatom, mármint volt több is, de most a legutolsóra gondolok, amit kapcsolatnak lehetett nevezni. ( "minden szerelmi kapcsolat kudarc, amely nem végződik házassággal" Updike ) Ott rendben volt a szex, sőt, amíg nem volt kapcsolat, addig fenomenális volt, együtt élve meg jó közepessé vált, lemaradt belőle a szerelem, én csalódott voltam, ő megbántott. Elvitte a cica az egészet. Ez után egy évig semmi sem volt az életemben, nem szerettem senkit, ja, engem szeretett valaki de én őt nem. Aztán jött ez a viszony, és szerelmes lettem, és a nagy semmi után az övé lettek az álmaim, nem vad kefélősek, hanem érzelmesek, rám nézett meg ránéztem meg megérintettem az arcát, ilyenek. Akkor hökkentem meg először, amikor a szép boltos fiúval kezdtem el álmodni, vele is ilyen kis kedveseket, de akkor is érdekes volt! Csak üzleti kapcsolatunk volt, fiatalabb vagy 15 évvel és egyáltalán, nem sok gondolatot szántam neki napfénynél.És ami meg most van, hogy elkezdtem a filmgyárban dolgozni, és találkoztam az új kollégákkal, konstatáltam, hogy egyik sem valami ígéretes, majd olyat álmodtam az egyikkel, hogy a fal adta a másikat! Később persze megkedveltem, jókat csevegtünk de semmi észbontó, viszont az álmok megmaradtak, ma reggelre is leesett az állam, mert rettentő jót hettyegtünk az éjszaka! És nem csak kitalálom, hogy ő volt, aztán meg bárki, mert ínség van, hanem emlékszem, szép volt a szürke pulcsija az ősz hajához. Már ameddig rajta volt. Na ennyit az álmaimról.