Nemsokára megyek nyaralni!Nem fogom hallani 10 napig, ahogy a szomszédok élik mindennapi, kurva hangos életüket.Most speciel porszívózik, neki a falnak, durván és keményen. Elromlott a tévém, nehezen tudom egy laptoppal elnyomni, de mindent megpróbálok.
Pont úgy, ahogyan megpróbálom elnyomni magamban az ingert, hogy kuncsorogjak S.-nek, ugyan jöjjön el megint és rugdossa az önbecsülésemet be a szekrény alá, legyen olyan jó.A kedd lesz a legnehezebb, akkor ugyanis minden valószínűség szerint titkárnő és család nélkül lesz egy darabig.Na majd akkor kell igazán hősnek lennem!

"Fáj
a fejem, a szívem túl nagy,
és nem tudom, nem tudom hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden,
nekem senkim de senkim sincsen"

Amíg semmi jó sem történik velem, addig itt vannak a vidám dalok!

Ja, és a szokásos, amikor egyszer csak rájövök, minden erről szól.

"Tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van.

Nincs harag"

Jesszusom, hónapok óta először ébredtem mosolyogva, és ez is csak illúzió: vele álmodtam. Csókolt meg belefúrtam a nyakába az arcom, turkáltam a haját és éreztem a parfümjét, marha jó volt! És tojok rá, ha ez nem jelez előre semmit - mert ugyebár megtagadtam mindent a minap, ami nem elég racionális... Ugyanakkor megtaláltam ( nem volt nehéz, hiszen megőriztem!) azt az üzenetét, ami pont egy ilyen kis megérzéses megjegyzésemre reflektál, szóval ha igazán nem is hiszek többé, azért a férfiaknak fent lehetne tartani egy ilyen kis felszínes izét, szeretik, ha olyan aranyosan buták vagyunk, meg hiszékenyek. Csak persze finoman.
Amúgy fura álom volt,voltak némi ruhagondjaim, meg ott voltak a gyerekei, sőt, amikor anyu megjött és el kellett mennem, végtelen ideig fűztem a barna csizmámat, de végeredményben nagyszerű volt!
Hétvégén valaki látta őket, az egész családot, és részletes ( az összes ruhaneműre is kiterjedő) leírást adott róluk, azt mondta fáradtnak tűnt és fásultnak. Hát, összevissza tudnám ölelgetni meg babusgatni, de ez nem az én feladatom. Még csak nem is tőlem kimerült, a fene egye meg!

Azért az milyen fantasztikus tőlem, hogy bár megírok négyféle üzenetet ( rövid, szellemes, romantikus, csipkelődő), de egyiket sem küldöm el. Ami az erényem, az persze lehet a hibám is: óvatos vagyok, de egyre gyávább is. A régi időkben mindig bejött a rámenősségem.
Persze a régi időkben ő futott utánam.
Öregszünk, nincs mese!

Boldogtalan vagyok. Ez nem olyan erős, mint amikor tartott a dolog, és időnként napokra lefagytam, hanem olyan állandóan lappangó ,pöcs érzés.
Rettentően hiányzik, miközben pontosan tudom, hogy értelmetlen volt az egész.
Semmit sem gondolok végig rendesen.
Nem tudom, mit akarok egyáltalán.
Az már biztos, hogy leszámoltam az ezotériával meg a megérzésekkel meg a kis babonákkal, nem mintha eddig hithű lettem volna, de volt bennem egy ilyen "miért is ne működhetne" érzés; vicces olvasni a horoszkópokat, rutinná válhat a napi kártya megnézése, de semmi sem igaz ezekből. Még a kis előre megérzett vagy babonásan tett dolgok sem. Nem hív fel sűrűbben, ha megtartom az előző esmeseket. Nem jön el, ha éjszaka róla álmodom. Egyáltalán, ezekből semmi sem igaz.Nem érdemes ezekre egy percet sem szánni. Viszont akkor teljesen lecsupaszodik az életem.
Azt hiszem, marhára meg vagyok tőle sértődve, hogy nem szeret. Mi az, hogy nem szeret engem?
Értéktelen vagyok, értékes. Izgalmas és kielégítő az életem, dögunalmas és szánalmas. Jól nézek ki ducin is, pocsék vagyok.Megállom a helyem az életben, semmit sem csinálok jól.
Régebben tudtam örülni kis dolgoknak is, most pont határeset, hogy veszek gyönyörű tátikákat az ablakba. Tulajdonképpen minek?
Lenne rá időm, hogy leüljek és átgondoljam, hogy listákat írjak - jó és rossz oldal, de persze nem teszem.Mások is ennyit szarakodnak ezzel, vagy csak én? Sodródok, miközben mélységesen lenézem azokat a nőket, akik mellett van valami határozott pár, és aki miatt nincs önálló gondolatuk meg életük. Na, nekem van! Fasza.
Egy valami vezérfonal kéne, de nem találom. A jóga aranyos, de azért mosolygok rajta. Nem hiszem, hogy mindenkit szerethetünk.
Nem bírom befejezni a pofázást, pedig ez csak önsajnálat, ha visszaolvasom, röhögni fogok rajta.
Na nem baj, majd azt is leírom.