Megint megpróbáltam nyitni valami új krapek felé, de egyelőre ezek az esetek csak abban erősítenek meg, hogy A. a legjobb. ( Tudom, tudom, majd elmúlik. Mint minden a világon.)
Na jó, ez külsőre is kurvára közömbös nekem - nem úgy, mint R., akitől kissé viszolyogtam, mert kövérkés és alacsony, vagy B., aki ugyan magas, de lompos leszarom ruhákban jár. Ez a Zs. volt a semmilyen elsőre. De belül, háháháháháháháháhááá! Soha életemben nem láttam közelről ilyet, hihetetlen! Klisék, rossz klisék - első találkozásra megtudtam a sarkalatos pontokat ( ügyvéd, motorozik, borokat kóstol, blablabla), de felmentem hozzá a GELLÉRTHEGYI LAKÁSOM VAN-ra, és óriási! A kégli egylégterű és nem túl nagy, mennyezetén repedés, az egészben disznóól, berendezése a tipikus, és festményeket gyűjt, bazmeg, van neki kettő.
Az, hogy megpróbált tapizni meg megcsókolni már nem is elmesélhető kategória.
Tanulságos volt, na! R. előre szólt, hogy nem fog megdugni sokáig és két hónap alatt adta fel, B. három nap után, és igen, Zs. szeretett volna megdugni, mert mindenkit megdug, akit lehet - kábé ennyi. Szomorú dolgok ezek ám.
Majd ha belátom egyszer, hogy A. sem különb - na az lesz a jó, a gyógyulás. Addig kurva rossz még.