A.-val álmodtam, rosszat. Nője volt, azzal is kellett találkoznom, beszélgetnem. Valamiket pakolásztam miattuk/előttük, néha elrohantam, hogy nem bírom tovább, néha veszekedtem. A végén csak kettesben maradtam A.-val aki rákérdezett, nem dugunk-e, és azt mondtam dehogynem. Csókolózni kezdtünk, nem keményedett meg a farka és azt mondta, na ez várható minden kapcsolatában egy bizonyos idő múlva,mire azt válaszoltam, akkor járjunk ilyen részletekben - egy darabig, aztán kis szünet majd megint.
Drága naplóm, mit jelenhet mindez? Nem tudom.
Tegnap megnéztem a Nimfomániát. Hát... basszus, nem tudtam, hogy rólam szól egy csomó része, de szóról szóra. Nem a szexes részei hanem azok, amik a szerelemről szólnak. Meg a magányról. Persze sírtam rajta. Nagyon tetszett, nagyon szomorú volt és nagyon szép.