Persze most meg azon tipródom, mennyire tettem rosszul, hogy a kedves születésnapi üzenetére mufurcan válaszoltam. De hát mit kellett volna tennem? Megkérdezte, hogy hogyan vagyok mostanában. Nem, így volt pontosan:
Szia, Boldog Szülinapot! Hogy vagy mostanában?
Erre azt írtam: Szia, köszönöm.
Kezdtem volna neki mesélni? Amikor eddig meséltem, akkor lepattintott. Jézusom, belebolondulok az egészbe.
Ma ritka rossz kedvvel ébredtem, fasza lesz. A múlt héten beteg voltam és nem tudtam dolgozni, az most feltorlódott és előre gyűlölöm. Meg nincs mire várni, nincs következő valami. Nem nyaralok, nincs senkim, nincs pénzem, pedig van egy csomó befizetni való számlám. Sok munkám lesz.
Összeszedem magam.
Ki akarom törölni az ismerősök közül, ki akarom törölni az életemből, írni akarok neki valami aranyosat, vissza akarom szerezni, csendben ki akarom várni, amíg visszatér. Már bajom nincs.
Elkezdhetnék mondjuk élni is, reálisan, csak azt nehéz.