Eddig az volt rossz, hogy reménykedtem, most meg az, hogy nincs tovább.
Leírom a tegnapot. Nem azért, mert az megnyugtat, hanem azért, mert akkor talán másképp látom majd. Objektívebben, nem tudom.
A találkozót ő működtette: írt, hogy majd találkozunk, aztán hívott, hogy majd mikor és amikor eljött az a bizonyos nap, akkor írt, hogy tovább pontosítsuk az időt meg a helyet. Nem nálam - hogy eredetileg sem ezt tervezte-e vagy csak az én "hol?" kérdésem tántorította el, azt nem tudom. De az lett, hogy itt nálunk, a sarki étteremnél.
Késtem, írtam neki, hogy fogok. Ő szerintem pontos volt. Ez például igenis jelent valamit: A. legendás késő, és velem nem szokott. Mire megérkeztem már halálba olvasott egy hirdetőtáblát. Nem tett szemrehányást, mondjuk nem is szokott nekem.Jó, ez nem fontos.
Ki voltam rittyentve, nem tagadom. Felvettem a magastalpú csizmámat, kis fekete ruha volt rajtam, a teveszőr kabát. Elegáns voltam a magam bohém módján. Nem mondta, hogy tetszik neki.A szemén láttam. Ez most vagy fontos vagy sem.
Nem az étterembe mentünk, nem volt kedve, hanem lejjebb sétáltunk egy másikba, ahol még sosem voltunk. Úgy beszélgettünk nagyjából, mint régen - mindenféléről, amiket olvasott, állatokról, aktuális dolgokról. Okosan  és viccesen, ahogyan szoktunk.
Az étteremben -vagy söröző, mit tudom én - a belső udvarba ültünk ki, mert cigizni akartam.
Ja igen, két telefonja is volt: odafelé apa hívta, bent a sörözőben meg egy barátja. Elég hosszan beszélt, bár mindkettőt próbálta már az elején rövidebbre fogni. Ez lehet fontos meg nem: telefonál, mert bunkó, vagy telefonál, mert nincsenek titkai előttem. A barátos telefonból azt szűrtem le, hogy ő sem volt jó passzban mostanában. Hogy ez a meló, vagy hogy kicsit beteg volt nemrég, vagy hogy a szerelmi élete, azt nem tudom, sosem fogom megtudni. De azt mondta a telefonba, hogy már jobban van.
Megkérdeztem, mi van vele és elmondta és ez engem rémesen elkeserített, pedig nem kellett volna, mert az ő élete. Fent van Pesten, albérletben ( egy kibaszott szoba csak!), dolgozik, mert megpróbálja a norvég melót megtartani. Amikor arról beszél, hogy házat akar, de nem tud spórolni, akkor elsütöttem a viccet a "meg kellett volna nősülni"-t, de leszögeztem, hogy ez most nem jó vicc. Azt felelte, a nők elviszik a fele vagyont váláskor. Érdekes ez is.
Megkérdezte, jól vagyok-e, de megmondtam neki, hogy még sosem voltam ennyire szarul. És aggódott egy sort a gyógyszerem miatt is. Ez nem tudom, fontos-e vagy sem.
Bementünk, mert hideg lett, és ott el is romlott minden, mert elkezdünk kicsit fontosabb dolgokról is beszélni, de nem jutottunk sehová. Mondott olyat, hogy nézne velem filmet, majd egyszer. De azt mondtam neki, nincs majd egyszer, most lenne. Majd nincs. Ezen mintha kicsit meglepődött volna, de akkor ellibegtem pisilni. Nézett. Mindenki nézett. Kurva jól néztem ki abban a csizmában meg abban a kis ruhában. Megint nem eszem - így persze könnyű.
Beszéltem neki a sok új zenémről, mert hogy a régiek megkeseredtek. Ezt érti, de nem érzi át - ezt meg nekem kell megértenem. És persze extra fasz voltam, mert megkérdeztem, hogy holnap dolgozik-e, amire zavartan azt felelte, igen és visszakérdezett, hogy és én? És akkor azt mondtam neki, igyon ő is alkoholt, és hagyja itt az autót és aludjon nálam. Nemet mondott - nem azonnal, kicsit rágódott. Nagyon kicsit. 
És elmondtam neki megint, hogy szeretem a gyengeségeit sajnos, a rémes pulcsiját is, és megmutatta, hogy új farmert vett, olyat, amit én mondtam neki. Nem fontos.
Ő kezdeményezte, hogy menjünk.Nem engedett fizetni. Sétáltunk az autóig, elvitt haza. Már ki akart tenni, de megkértem, hogy forduljon meg az autóval, azt akartam, hogy megálljon és mégis bejöjjön. De megfordult és megállt a kapu előtt az út közepén. Meg akart puszilni de nem hagytam. Elment.
Itthon aztán azt éreztem, vége mindennek. Bekapcsoltam a gépemet és mindenkit zaklattam a rohadt bajommal, de tényleg mindenkit. Franciska felhívott, Pisti írt, a Titkos Nők levelezgettek velem.
Persze írtam neki levelet és el is küldtem, éjfél körül. És válaszolt egykor, azt írta, tudta, hogy írni fogok, és hogy ez nem baj, mert én ilyen vagyok, ő meg másmilyen, és hogy most egy darabig majd nem találkozunk.Meg kicsit viccelt is, hogy nem üt rá a kezemre emiatt a levél miatt, mert úgyis sebes ( ugyanis az étteremben észrevette, hogy megvágtam az ujjamat, pedig az kicsike seb,tudom, nem fontos.). Azt írta a végére, hogy vigyázzak magamra, Én meg azt írtam azonnal vissza, hogy köszönöm.
Aludtam pár órát. Most rosszabb, mint volt, másképp rossz.
Megint írtam neki délelőtt, hogy segítsen rajtam, nem tudom, hogyan.
Tényleg nem tudom.