Ez a kierőszakolt gyors gyógyulás is nagyon fáj.
Szedem a gyógyszert, nem merek sokat. Így a fél pirulától nem sírok annyit és nem alszom el állva.
És még mindig reménykedem, hogy felhív, hogy beszélünk, hogy ír valamit, hogy találkozunk, hogy szeret még. Majd ha már nem is reménykedem, az lesz egy új fázis. Egy olyan szívettépős.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése