És nem bírom abbahagyni, és írok neki, hogy akkor mi lesz, erre felhív szegény, mert írni utál ( egyébként is, azzal a fos telefonnal meg pláne), és kierőszakolom, hogy majd találkozzon velem valamikor; a végén megígéri , hogy akkor mikor kábé, meg hogy majd hív, és gondolom a pokolba kíván, hogy mi a kurva anyámért nem értem meg, hogy vége és tűnök el a süllyesztőben.
Erre ma, amikor egyedül vásárolok a Spárban - elkezdek bőgni, nem tudok elmenni a pénztárig, hanem bebújok egy sarokba, és írok neki kettő üzenetet, amiket kitörlök hősiesen, de a harmadikat persze elküldöm.
Már tényleg nem tudom, mit csinálok.
Tegnap, amikor beszéltünk elég aggasztó képet festett a jövőjéről, a munkahelyéről és hogy mi lesz vele, de mindezt egy zakatoló vonaton. Én persze megnyugszom, ha hallom a hangját, és csak hajnalban ébredek fel arra, hogy uramisten, mi lesz vele, hol fog lakni, meg mit fog dolgozni, és akkor ezzel elvagyok délelőttig, amikor meg az jön, hogy lehet, hogy van új csaj és majd azzal megoldja, de legalábbis az új csajjal van szombaton délelőtt is, amikor én mosogatok és bőgök.