Abba kapaszkodom, hogy múlt vasárnap azt mondta, majd felhív. Persze nem tette. Én meg idáig bírtam és írtam neki egy esemes, hogy megkérdezzem, beszélünk-e ezen a hétvégén. És most meg a válaszra várok.
Írom a végtelen levél-naplómat neki, meg írok ide.
Ma egyébként már egész jól ment a másra figyelés, csak most így este nem bírom tovább.
Már nem idézgetem föl a múltat, csak egyszerűen rettegek a jövőtől.
Ebből jó már nem fog kisülni, meg kéne próbálni méltósággal elengedni az egészet.
Tudom, hogy ebben marha nagy adag önsajnálat van, és ha majd azt fogom látni, hogy ez csak egy valami volt, nem minden, akkor jobb lesz már. Nézzük reálisan: nem is lehetett minden, -ahhoz rövid volt (Melinda), -látszott, hogy nem az volt ( Franciska), -csak egy jópofa kis nyár volt ( több nő).