Nem mentem el a pszichológushoz. Menjek? Vagyis: bejelentkezzek?
Szedjem egyszerűen a Frontint rendszeresen? Most is ki vagyok borulva, pedig itt ülök az ágyban, egy nyugodt hétfő van a láthatáron, este futni fogok menni, már vasárnapra is van programom. És nincs erőm elkezdeni és bőgök.
Mi az, amit tényleg szeretnék? Utazgatni a csajokkal? F. és Á. mennek Berlinbe - irigykedem, mert engem nem hívtak, de nem is lett volna rá pénzem. Ráadásul azt mondom, nem akarok nőkkel utazni megint. Ja igen, és ezt hangosan mondom, nagy eséllyel majd hamarosan megutálnak emiatt, mert ilyet kimondani nem bátorság, hanem faszság és hálátlanság. Egy csomó barát vesz körül, a földhöz kéne verdesnem a seggem emiatt.
Azt képzelem, hogy ha S. igent mondana, akkor némán belebújnék az ölelésébe és minden rendbe jönne, mert hogy panaszkodni nem akarok neki. De nem tudom, segítene-e.
Szeretik a férfiak, ha az ember segítséget kér tőlük? Kérjek A.-tól? Olyan ügyesen nem zavarom már jó ideje.
Érzem, hogy segítséget kell kérnem valakitől, de nem tudom, ki legyen az. A Hellinger semmire sem volt jó, akkor jól esett, de nem vitt sehová. A doktornéniknek most ott van D. az ő történetével, abba nem vinnyoghatok bele. Anyám elől titkolom.
Kész vagyok.