Még mindig azzal vagyok elfoglalva, hogy "de miért nem kellettem neki", pedig a lelkem mélyén tudom, hogy tök mindegy, mert nem és kész. Szerencsére ott már nem tartok, hogy ezt megpróbáljam kiszedni belőle. Egyébként már néha  látok olyanokat magamban, hogy miért nem lett volna ez jó, de keveset és halványan és nem dolgozom ki, pedig nem ártana. Nem haragszom még eléggé.
És nem tudok álmodozni, még mindig nem, pedig nagyon kellene, mert így nem lehet élni. Az tényleg nem elég, hogy legyek túl a következő napon.
Már vannak programok, amiket vadul bejelölök de nem megyek el rá.
Eléggé tavasznak néz ki.
Leszarom.