Kevés alkalommal tapasztalok valami elképesztőt nőkkel való társalgás közben, de tegnap érdekes volt: D. ügye volt napirenden ( szakítás, elköltözés), és azt mondta a végén, ő már mindent un, mert már mindent látott. És akkor rájöttem, hogy nekem még mindig jobb, mert sóvárgom az új helyzetekre, belehalok, mennyi mindent nem csináltam még és így tovább. Ha majd elfelejtem azt is, hogy ehhez A. van nekem rendelve - na akkor igazi istennő leszek!