Nagyon hosszút és nagyon bonyolultat álmodtam, tele mindenhonnan utalásokkal és áthallásokkal, és félálomban romantikus végkifejlettel. Persze A. volt benne, de nem hasonlított, ráadásul zenélt. Norvégiában volt ez az egész, hideg volt és sivár. És nem beszéltem a nyelvet, és azt hittem, A. haragszik rám, és kerülni kezdtem, de közben meg kiderült, hogy imád.
Olyan gáz, hogy tulajdonképpen neheztelek F.-ra, hogy a nővére, és hogy nem sajnál engem meg nem segített. Valahogy úgy képzeltem, hogy majd ő rábeszéli A.-t, hogy szeressen engem. Milyen butaság. De F. társaságában mindig különösen boldogtalan vagyok, és ez nem valami jó. Mindig azt várom, mondjon valamit róla, meg közben rettegek is ettől. Tegnap is hallgatóztam a buszon, mert valamit mondott, amiben benne volt a határozatlan idejű szerződés meg a Norvégia, de nem nekem mesél ilyeneket. Miért is mesélne nekem? Ki vagyok én a tesójának? Egy senki.
Ha fel merném hívni S.-t akkor az egyik problémából szépen átraknám magamat egy másikba.
Vagy hagyja a csudába, majd csak meggyógyulok?