2014. március 23., vasárnap

Még mindig nem tudom belátni a szívem mélyén, hogy ha nincs semmi, akkor nincs, és jó ez így, holott mérföldekkel könnyebb lenne. Kezdem élvezni a magányos matatást itthon, de nem örülök neki. Kinti programok meg kizárólag csak nőkkel.
A hajam hosszú és nem hullik, a körmöm lemezesen törik és szinte nincs is. Nehogy má' ne legyen valami érdekes aggódnivaló.
Mindenféle lehetséges találkozás kilőve A.-val; egy darabig még F-szülinapja ürügyén izgultam csöndben, de semmi sem volt. Majd ha lesz az ő születésnapja gondolom írok.
Istenem, izgalmas életem van.

Nincsenek megjegyzések: