Dubarry azt írja, hogy sosem lehetünk boldogok, mert a férfi a szexet csak úgy önmagáért akarja, a nők meg akarnak mindent: szexet és hozzá intellektuális társat. És hogy ez együtt nem megy. Van rajta mit gondolkodni, bár az én példám A.-val azt mutatja, hogy létezik ilyen együttállás a csillagokban. Na jó, egyoldalúan, de akkor is. Vagyis...ha nekik mindegy, akkor csak dugni kellett volna, befogni a szájakat és nem túlbeszélni. Igen, oda jutottunk, ami be lett ígérve. Nem vagyok tőle boldog.
Plusz felveti azt a még ki nem  mondott gondomat is, hogy ezek szerint nem vagyok akkora szám az ágyban, ha a hülye fejem ezt felül tudja írni egy krapeknál. Mégis az lenne a megoldás, ha az ember befogná. Ehhez viszont nem lenne rossz vagy egy férfiaktól hemzsegő munkahely, vagy pusztán az, hogy szeressek nőkkel beszélgetni, mert akkor az irányú kívánságaim ki lennének elégítve. De nem beszélgetek férfiakkal, szinte sosem. Először az erre való sóvárgásról kéne lemondanom. Végül is a szexről már letettem.