Ügy szoktam belecsúszni a fájdalomba, hogy van egy ilyen első fázis, amikor tudom, hogy jön mindjárt, és akkor még el szoktam tudni téríteni gyorsan: olvasok, csinálok valami gondolkodósat. Ezt el lehet odázni egy ideig. De amikor leteszem az elterelő dolgokat, akkor azonnal jön és beborít. Akkor kell nagyon észnél lenni és kapálózni, hogy a felszínen maradjak. Vagy persze elengedni és sírni. De a sírást már nagyon unom.