vasárnap előtt

Vérzek, vérzek, kicsit, de idegesítően.
És féltékeny vagyok. Tudom, hogy hol van és mit csinál, de nem tudom, mégsem. Mert nem ismerem. Mert tele vagyok rossz beidegződésekkel. Mert imádok szomorú történeteket kitalálni varrás közben, azokat kiszínezni, amíg már majdnem sírok. Mert tudom, mennyire drága, amikor alszik, meg amikor ébredezik, és belehalok, hogy ezt most ki/kik látják. Mert tudom, mit tettem októberben, és azt bárki megteheti vele.